Ő Ponchy, akinek a neve aközben jutott eszembe, hogy a pár perccel ezelőtti twitteres csiripelésemet jegyeztem le éppen. Nem voltam biztos a névvégi y-ban, illetve tartozott hozzá egy "cold" végződés. Nálam bevett szokás, hogy random nevek jutnak eszembe, úgyhogy következő lépésként a név viselőjére akartam rátalálni. A google és a deviantart között vacilláltam, végül utóbbi nyert. A Ponchycold esetében a keresés sikertelen. Ekkor rövidült Ponchy-ra. Mivel így kapásból volt nem is egy találatom, sőt az első háromból kettő a képen látható ebet ábrázolta, elkönyveltem magamban, hogy megint sikerült ráéreznem valami kutyás témára. Igen ám, a meglepetés ezután ért, gyors negatív fordulattal.
A sötétebbik kép ragadta meg jobban a tekintetemet. Arra kattintottam, majd, ha már tartozott szerzői jegyzet hozzá, elolvastam. "Description on back: Ponchy, the piano teacher's dog, died a year ago, but he used to lazily listen to my songs, like this. He hated Rachmoninoff though."
Feljegyeztem magamnak: ha valaha is előkerül a novelláimban egy keménykötésű fekete labrador, kék nyakörvvel, egy dolog már biztos azon túl, hogy Ti is, meg én is tudni fogjuk a nevét. Méghozzá az, hogy mindig is utálni fogja Rachmoninoff, egy orosz zeneszerző zenéit.
Ezek után álljon itt egy korábbi szerzői megjegyzés, hogy ha valaki szobájában kicsit mélyebbek lettek az árnyékok ennyi kis sötét hangulattól, most visszatérjen oda is a lámpa fénye: "It's my piano teacher's dog, a black lab, named Ponchy. Word of advice: do NOT start drawing an animal unless it is dead, or you know FOR SURE it doesn't shift in its sleep. I tried to get a decent sketch in of this dog about 5-6 times before I FINALLY could accept that this was the best I could get....he LOOKS dead...but he isn't. xD Those are table legs, near the top of the picture by the way..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése