tárgyfelvétel körül

Nem tudom, hogy itt a blogon írtam-e, de anno úgy felvételiztem a Műegyetemre, hogy ha felvesznek, az első év után megpróbálok átkerülni államira, és ha ez megvolt, akkor kommunikációtechnológiára fogok specializálódni. A dolog bejött, amit néha máig alig hiszek el. Úgy emlékszem, tíz ponttal minimum vertem a képzés ponthatárát, majd az első évem (pontosabban a második félévem) legnagyobb megdöbbenésemre olyan jól sikerült, hogy át is vettek államira. Itt jött azért némi elbizonytalanodás, mert annyi "rosszat" hallottam a kommtechről, hogy nem voltam biztos benne, tényleg akarom-e ezt. Mondták, hogy ezzel a specializációval nem "szokás" három év alatt végezni, nehéz, sokan buknak, más gondolkodásmódot igényel, de aztán... mivel majdnem ígéret szintjén ment a dolog, hogy "ha átkerülök államira, akkor tuti kommtech", ezért belevágtam, és oda adtam le a jelentkezésem. Nem voltunk így túl sokan, ezért minden további nélkül elfogadták. Eddig szépen vettem az akadályokat, és betartottam, amit megfogadtam.

Az első problémák a tárgyfelvétel kapcsán kerültek elő: összesen 25 kreditet ajánl nekünk az órarendünk. Van itt szó kötválakról, szabválakról, kötelezőkről, speciális kötelezőkről és speciális kötválakról, de ezekbe ne menjünk bele, úgy egyszerűbb. Szóval 25 kreditet ajánlott a minta. Már itt húztam a szám, mert már az első félévben is 30 kreditet vettem fel, és teljesítettem is mind, azóta pedig 35 alá nem mentem, és akkor se buktam tárgyat. Nagyjából egy 30 és 35 között akartam most is tárgyakat felvenni. Tárgyfelvételkor azonban szembesültem vele: 19 kreditet tudok felvenni. Nem írtak ki nekünk tárgyakat!

Hatalmas felháborodás volt, gyorsan ráraboltunk más szakirányok tárgyaira, hogy ne ilyen alacsony kredites félévvel induljunk, de azok a tárgyak meg így beteltek, még azok se tudták mind felvenni, akiknek kötelező lett volna. Voltak anyázások meg veszekedések, mi meg szívtunk, meg közben zaklattuk a tanszéket a problémánkkal. Nem akarom húzni az időt, a végső eredmény az lett, hogy leadatták velünk azokat a tárgyakat, és lehetett jelentkezni személyesen egyesével, hogy neked melyik tárgy kell. Ha befértél a bővítési keretbe, akkor felvettek. Mire idáig jutottunk, én kiügyeskedtem magamnak 27 kreditet innen-onnan. Már csak öt kredit kellett volna, és ha most is teljesíteni tudok mindent, akkor jövőre, az utolsó két félévre már nem kell foglalkoznom szabvállal, kötvállal, mert teljesítem belőlük (két év alatt) azt a mennyiséget, amit a három év alatt kéne. Ráadásul 33 kredittel még esélyem is van az ösztöndíjra, bár egy ilyen nehéz specializáción kevés.

Attól féltem egyébként, hogy 33 kredit viszont sok lesz. Nagyon érdekelnek a tárgyak, viszont a technikai oldal nem minden szempontból az erősségem, és egy tájékoztató során a tanár is mondta, hogy készüljünk fel, mert kemény lesz. Mellette úgy volt, hogy főszerkesztő helyettesi rangot kapok (külön félkérésre) a kari lapunkhoz, illetve bár nincs mögötte rang, de az egyetemi rádiónál is, ahol ebben a második évben kezdtem munkálkodni, megkértek, hogy ha elvállalom, néhány dolgot vegyek a kezembe. Hát persze, hogy elvállaltam. Közben a moziból több embert is kirúgtak. Nagyon ritkán jártam dolgozni, gondoltam, nem veszik jó néven, biztos engem is kifognak. Csörgött is a telefonom, hívtak, de nem a kirúgás miatt, hanem mert a mozi leadott egy listát, hogy ők kiket látnak szívesen, és az én nevem rajta volt... nem tudnék gyakrabban járni? Mondtam, hogy februártól szabadok a péntekeim, majd jelentkezem. Nagyon jól esett. A kari lapos poszt viszont nem jött be végül, mert nem maradt a régi főszerkesztő. Közben ismerős keresett, nagyjából egyszer-kétszer ha beszéltünk, közös tesit vettünk fel anno, de én akkor azzal le is tudtam, teljesítettem a keretet, de ő megy teniszezni, én mikor érnék rá? Régen tényleg ajánlottam neki ezt a lehetőséget, de nekem teljesen kiment a fejemből. Végül arra gondoltam, miért ne, és tényleg sikerült közös időpontot találni. Nagyon meglepődtem, korábban ez nem sikerült. Szóval ilyen se ilyen-se olyan hangulat uralkodott nálam ezekben a napokban.

Lesz 19 kreditem, vagy lesz 33 kreditem? Végül lett 27. 

Leszek főszerkesztő helyettes vagy nem leszek? Nem lettem.

Lesz majd ösztöndíjam, vagy nem lesz pénzem? Hívtak a moziból.

Leszek főszerkesztő helyettes? Erre számítottam, de nem lettem.

Lesz előrelépésem a rádiónál? Erre nem számítottam, pedig lett.

Megyek tesizni? Miért mennék, teljesítettem belőle a keretet. De, mégis megyek.

Végül addig gondolkoztam, mit tegyek, hogy mire írtam, és megkérelmeztem egy öt kredites tárgyat, túlléptem egy nappal a határidőt, és már csak az elutasító levél volt a válasz. Azóta mondták, hogy attól még nyugodtan hívjam fel őket, más is kapott így plusz tárgyat, de nem, azóta sem tettem meg. Talán még megpróbálhatnám.

Így elúszott az ösztöndíjam, viszont biztosabb, hogy amit vállaltam, azt tudom teljesíteni. Pénzem talán lesz a moziból, ha rendszeresebben fogok járni, mint eddig. Így is vannak óraátfedéseim, és nem mindegyik van tökéletes időben, de remélem, hogy ezzel még meg fogok tudni küzdeni.

A tesi innentől fixnek számít, a rádiós poszt nem igazi rang, csak kérés, így azzal nem hinném, hogy lesz problémám. 27 kredit talán pont elég lesz arra, hogy szokás szerint mindent az utolsó pillanatban, kis mázlival tudjak teljesíteni, javítani, beadni, leadni, kipipálni.

Azért írtam ezt a posztot, mert vacakul éreztem magam. Eddig nagyon pörgettem az egyetemet, pont azért, hogy átkerüljek államira, hogy jó ösztöndíjam legyen, hogy minél biztosabban vágjak neki az utolsó évemnek (és ne akkor kelljen még tesivel, szabválokkal, kötválokkal vacakolni), hogy tudjak küzdeni a kommteches tárgyakkal, és nekem negatív fordulat volt, amikor túl a specializációválasztáson, hirtelen elfogytak a lehetőségek a tárgyfelvételre, és első körben csak nem tudtam, aztán idővel nem is mertem újabbakat felvenni. De azt hiszem, jól megleszek én a rádióval, a mozival, esetleg megpályázok egy korrektori pozíciót a lapunknál, küzdök a tárgyaimmal, végre sportolok a tenisszel... Szóval nem lesz itt probléma. És köszi, hogy meghallgattál, mert ez most nekem nagyon jól esett!

:D