Tényleg fogalmam sincs, mi kaparintott a markába, hogy ennyi ideje magam alatt vagyok. Mint akinek nincs reménye, nincs jövője, nincs amibe kapaszkodjon, nincs senkije... és fogalmam sincs, hogy mi okozhatja ezt, főleg, hogy itthon vagyok, apumékkal, kutyástól, mindenestül. A projektem ötösre sikerült, pont elcsíptem a legalsó ponthatárát, és ez remek, mert ilyen jó eredménye keveseknek lett (és reménykedem, hogy ez meg fog látszódni az ösztöndíjamon is!), nemrég újra felfedeztem magamnak Luka és Acélszív néhány új történetét (emlékszik rájuk még valaki?), és igen, közben jönnek hírek megszűnő munkahelyekről, kiderült, hogy a gépem winchestere bármikor tönkremehet (sőt, már tönkre is mehetett volna néhány kritikus pillanatban, de innentől legalább tudok készülni is rá!) sőt, az egyik tárgyból, amiből biztosra vettem a négyesem végül kettesre lettem lezárva (egyelőre, és már ez is jó, mert ahogy néztem, akár meg is buktathatott volna azzal a lendülettel), én mégis magam alatt vagyok. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, és reménykedem, hogy felemelem végre a fejem, mert igen nagy töketlenkedés, amit most művelek!
És ebből már nekem van nagyon elegem!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése