Egy évvel, és pár hónappal ezelőtt úgy voltam a novellázással, mint a kezdő szobrász: már az is hatalmas boldogsággal töltött el, ha csak szikrája jelent meg a sorok között az életnek, és nem érdekelt, hogy messze még az, amikor akkor és úgy süt az olvasóm arcába a megfelelő hangulat az írásaimból, amikor és ahogyan csak akarom.
De aztán azt hiszem, hogy úgy jártam az egésszel, mint a kezdő dohányos: füstszűrőig szívtam az első doboz cigimet. Most vagy újat kéne vennem; esetleg másoktól kéne kérnem, amíg nem határozok; vagy az egészet abba kéne hagynom.
Persze vannak, akik csak akkor szívják, amikor a hangulatuk úgy hozza.
Azt hiszem, hogy ez lesz az én nagy, végső megoldásom.
De aztán azt hiszem, hogy úgy jártam az egésszel, mint a kezdő dohányos: füstszűrőig szívtam az első doboz cigimet. Most vagy újat kéne vennem; esetleg másoktól kéne kérnem, amíg nem határozok; vagy az egészet abba kéne hagynom.
Persze vannak, akik csak akkor szívják, amikor a hangulatuk úgy hozza.
Azt hiszem, hogy ez lesz az én nagy, végső megoldásom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése