A magány újra mellém ül, cigifüst száll az erkélyről, végül úgyis csak egy sóhaj marad...
Mindig kell egy első lépés, amelyet a többi követ - útban az egyedüllét felé.
❃
4 éve
2010. szeptember 2., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez olyan elkeseredetten és belenyugvóan hangzik... Valamiért nem jó ilyeneket olvasni tőled....
Hát, sajnálom. :(
Rám is igaz Liza nem is olyan régi bejegyzése: néha órák alatt megjárom a menny-pokol távolságot. :/
Megjegyzés küldése