2010. szeptember 29., szerda

ébredés-ebéd intervallum

Azt kívánom, hogy minden reggelem és délelőttöm legalább ilyen jó legyen.
Persze csak egy ideig. Azért örülök neki most ennyire, mert olyan ritka alkalom. :)

2010. szeptember 28., kedd

#272

Robbantsd a gátat, Memphis! Yehaa!

2010. szeptember 27., hétfő

#271

Különös érzés, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy amiért gyermekként áhítozhattál, nem csak valós lehetőség, de már mögötted is van.

2010. szeptember 26., vasárnap

Kamaszodás című


Elkészült egy olyan novellám, amely miatt egyszer már feladtam a reményt, hogy be tudok fejezni történeteket.

Inspirálója a hölgyemény pávástól itt balra.

2010. szeptember 23., csütörtök

bullshit

A humorom megtekeredhetett, mert mostanában ilyesmikkel szórakozom:

- Elegem van mindenkiből!
- ...
- Nem ért meg engem senki!!
- Te miről beszélsz?

- Egyszerűen nem tudom, hogy miben jobbak ők nálam.
- Esetleg jobb a problémalátó képességük.

#268

"Légyszíves máskor legalább köszönd meg, ha valamiben kedves akartam lenni veled. Legalább az illem miatt, ha nem is érzel igazából hálát miatta.
És nem, nem kértem volna a két körtéből egyet sem. De azért egy szeletnek örültem volna, ahogy én is meg szoktalak kínálni, ha kakaózom, vagy almázom."

"Nem arról van szó, hogy úgy kell bánnod velem, mint egy hímes tojással. Azt egyszerűen ki nem állhatnám. De ha én erőt veszek magamon, és igyekszem a legjobb arcomat mutatni feléd, akkor legalább próbáld meg te is megerőltetni magad."

2010. szeptember 20., hétfő

a tudat

Amióta az orvos tudatosította bennem, hogy beteg vagyok, én is úgy érzem magam. :/

2010. szeptember 12., vasárnap

Minden egyes fordítás izgalmas szerelem

Fyra majdnem megegyező mondatú bejegyzéséből tegnap készült el a novellám. Időközben mondjuk lefejeltem egyszer az asztalt, amikor rájöttem, hogy nem egy kártya megfordításáról, hanem a szinkronizálásról beszélt, de engedélyt kaptam ahhoz, hogy még így is megírjam.
Szóval tegnap volt az a nap, amikor egyszer csak ránéztem, majd két kattintás, és hamarosan a klaviatúrán pötyögő ujjak segítségével egy óra alatt meg is volt. A nagyon béta verzió.
Most kéne annak a résznek jönnie, amikor újabb 1-2 hónapra elteszem télire, majd amikor már eléggé eltávolodtam tőle ahhoz, hogy kritikusabb szemmel nézzek rá, akkor előveszem.
De ez csak az elmélet. Valójában nem álltam messze tőle, hogy kapásból elküldjem egy szerkesztőnek (aki ahelyett, hogy az elvárásaim szerint szépen megpaskolja a fejem, valószínűbb, hogy sóhajtva megint megmutatja azokat a hibákat, amiket ezer éve minden egyes alkalommal elkövetek), felrakjam egy honlapra (ahol szépen kiemelik a hibáit, elmondják, hogy a vége mennyire le van csapva, és hallgatom, ahogy egyesek nem értik az egészet), illetve nem utolsó sorban (sokkal inkább elsősorban) elküldöm Fyrának... na, az ő reakciójába bele se merek gondolni.
Szóval azt hiszem, hogy mégiscsak pihenni fog még az a gépemen egy ideig, és reméljük, hogy nem veszik el.

Elnézést a fölös dumálásért, ezt le kellett írnom.

2010. szeptember 11., szombat

fb


A magyar nyelv egészen új, eddig ismeretlen régiói nyílnak meg néha előttem facebookozás közben. O.o Ilyenkor szoktam kétségbeesni, hogy én már nem is beszélem ezt a nyelvet.

a partidohányzásról

Egy évvel, és pár hónappal ezelőtt úgy voltam a novellázással, mint a kezdő szobrász: már az is hatalmas boldogsággal töltött el, ha csak szikrája jelent meg a sorok között az életnek, és nem érdekelt, hogy messze még az, amikor akkor és úgy süt az olvasóm arcába a megfelelő hangulat az írásaimból, amikor és ahogyan csak akarom.
De aztán azt hiszem, hogy úgy jártam az egésszel, mint a kezdő dohányos: füstszűrőig szívtam az első doboz cigimet. Most vagy újat kéne vennem; esetleg másoktól kéne kérnem, amíg nem határozok; vagy az egészet abba kéne hagynom.

Persze vannak, akik csak akkor szívják, amikor a hangulatuk úgy hozza.
Azt hiszem, hogy ez lesz az én nagy, végső megoldásom.

2010. szeptember 10., péntek

#263

A mai napot Ádám az angolfeliratos Naruto shippuuden világában tölti, és büszke rá, hogy bár a sorozat japán, az angol nyelvezettel számára nem kínai.

Na jó... azért előfordul.

2010. szeptember 7., kedd

a kis eminens

>> Ma volt az első napom a bme-n, és természetesen nem is bírtam ki, hogy végig ott üljek az előadásokon, így a pszichó második felét ellógtam egy ismerősömmel. De ebben a posztban nem ezt akartam kiemelni.
>> Itthon sikerült rávennem magam, hogy bár csak három előadásunk volt (abból is kettőről van használható jegyzetem), mégis majd' egy órát üljek a leírtak felett (nekem legalábbis annyinak tűnt, de fél óra tuti volt), és tanuljam őket. De ebben a bejegyzésben nem ez a durva.
>> Még arra is sikerült rávennem magam, hogy néhány ködösebb részhez (és nem is az a durva, hogy már az első órán vannak fekete foltjai az anyagnak) felhasználjam az előző sulim jegyzeteit. De nem ez a dolog pikantériája.

>> Hanem az, hogy a bkf-es jegyzetek tényleg segítettek. :)

2010. szeptember 2., csütörtök

#261

A magány újra mellém ül, cigifüst száll az erkélyről, végül úgyis csak egy sóhaj marad...

Mindig kell egy első lépés, amelyet a többi követ - útban az egyedüllét felé.

élet a jelen előtt

Tudom, hogy nem egészséges, de nem tudok mit tenni: nekem már jó ideje a nosztalgia az életem.

2010. szeptember 1., szerda

Soha nem fogom befejezni

Álmok között olvadok
Más a napsütésben barnul
Nekem emlékem fotói
Égnek és lángol a hajam