Mindig is szívesen hallgatom anyukámat, amikor idegeneknek mesél a kutyánkról. Tulajdonképpen nem játszik vele, már jó ideje nem is sétáltatja, nem ő túrázik vele, nem simogatja és nem labdáznak, így ilyenkor mindig el tud kápráztatni a fantáziája és a beleélő képessége, amikor elmeséli, milyen szokásai vannak, vagy hogyan viselkedik az arany dögünk, és mennyit változott a természete, hogy fejlődik a velünk kialakított kapcsolata, és hogy tud figyelni... a mi kis totálisan dekoncentrált kutyánk.
❃
4 éve
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése