Képeket találtam. Rengeteget. Mindegyik olyan, amely, bár nem ábrázol engem, múltam darabkáját hordozza. És miközben közöttük bolyongtam, másodperceket hagyva csak minden egyes kockára, a bátyámtól először csak pár képet kaptam, majd egy videót. És ott álltam, múltam és énem eddigi legnagyobb kiszakadt darabkája előtt, és mit tehettem volna? Elfutottak a könnyek.
A legdühítőbb, hogy mindezt olyasvalakinek köszönhetem, aki csak a szerencsének köszönheti (talán), hogy mellettem ülhet, és akire ettől függetlenül nagyon mérges tudok lenni.
A legdühítőbb, hogy mindezt olyasvalakinek köszönhetem, aki csak a szerencsének köszönheti (talán), hogy mellettem ülhet, és akire ettől függetlenül nagyon mérges tudok lenni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése