2012. március 12., hétfő

én-puzzle #3

Nagyon furcsa érzés, amikor úgy tűnik, hogy minden kezd a helyére kerülni. És miközben nézed az egyelőre még csak darabos képet, megint felsejlik néhány régi gondolat. Már pedzegeted, hogy miért is volt jó a széthullás. Néha mintha látnád, hová tartanak az utak, amiket eddig magad előtt láttál.

És a legjobb, amikor egy-egy ilyen út újra keresztezi egymást, és bár most sem fogsz áttérni arra a régen jártra, de úgy tűnik, hogy jól jön rajta a tapasztalatod: könnyebben megtalálod az ösvényt benne.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése