Végső szenvedés: mesélek. Nektek. És csak nektek.
Az az igazság, hogy épp a napokban járt azon az agyam: mostanában mennyire nem kívánkozik semmi a blogomra. Pedig vannak események, sodor az élet és... és... mégsem. Összeveszek emberekkel, megsértek másokat és egyébként is. Nem tudok többet mondani három pontnál.
❃
4 éve
8 megjegyzés:
De néha ennyi is elég. Legalábbis nekem, mert habár imádom, amikor egy-egy terjedelmesebb bejegyzéssel találom szembe magam itt, de ha valakinek, hát Neked aztán különleges tehetséged van hozzá, hogy egyetlen mondatból, vagy csak pár szóból olyan hihetetlen valamit kreálj, hogy elolvasva azt csak üljön az ember és próbálja megemészteni azt a kis csodát, amit kapott.
Szóval ha csak pár szó vagy mondat is kívánkozik ki, nem baj, csak jöjjön! :)
Hogyhogy megsértesz másokat, meg összeveszel velük?
Jaj, Liza, nagyon köszönöm! :)
Liani: két hatalmas ajtócsapkodós veszekedésen vagyok túl. Alapvetően egy nyugodt és konfliktuskerülő embernek képzelem magam, és mélyen megrázott, miután sorra jöttek az összezördülések. Volt egy harmadik is, de abból jól sikerült kijönni és egymás kölcsönös megértése és "nagy összeborulás" lett a vége. De évente nem szoktam két emberrel összeveszni, nemhogy egy hónap alatt.
Tudod néha van úgy hogy zajlik az élet , és ez nem baj :) Ilyenkor az ember nem a blog előtt ül és azon gondolkodik hogy "mit is írjak", hanem sodorják magával a mindennapok... Csatlakozva Liza-hoz mi is alig várjuk az egy vagy többsorosokat , nagyon jókat szórakozunk az írásaidon! Egyéni a stílusa és nagyon jó, de annak is örülünk ha "zajlik az élet melletted" és várnunk kell a következő "Ádám posztolt ma is!! :)" eletérzésre!
:D :D :D köszönöm!! :D
Alapvetően én is konfliktuskerülő, békeszerető, nyugodt ember vagyok, de aztán jön az Élet és belevisz azokba a helyzetekbe, amikor belőlem is előtör a vadállat. =)
Tudom, hogy olvasnom kéne a blogod, őszintén érdekel, de nagyon hosszúak azok a bejegyzések. Pedig érdekelne, milyen az állat Liani :D
Az állatról nem írok, azt titkolom, milyen. =) De olyan, ami vörös képpel, dühtől ködös szemmel ráordít a (most már bőven ex)főnökére, hogy ne merészeljen hozzányúlni és látszik rajta, hogy eltöri a kezét, ha csak megpróbálja mégis. Meg amelyik dühösen tombolva lezúzza a konyhát a mosatlanok odacsapkodásával és ha nem a párja jön megnyugtatni, akkor fejbe csapja az illetőt, mindegy, mivel. Vagy olyan, aki halkan, higgadtan, de olyan visszafogott indulatokkal szól rá a legjobb barátnőjére, hogy most hagyja békén, amiből a lány tudja, hogy azonnal hátrálni kell, különben ugrik és ütni-rúgni-harapni fog. Vagy a legszelídebb változat, amikor teljesen nyugodtan bealáz a porba a leggyengébb pontodon ledöfve.
Ez az állat Liani, amelyik már nem néz semmit, nem gondol semmit, csak győzni és utána futni akar. Eddig ezek az esetek voltak, időrendben fordítva adtam elő őket. =) Az exfőnökös tavaly tavaszi, a konyhás tavaly előtt januári, a barátnős és bealázós meg 2005-ös vagy 2006-os. Szóval ritka, hogy előtör, de akkor visz mindent. Mindhez elég keményen el kellett jutni, az első kettő egy-egy félévnyi visszafojtás eredménye, a második kettő meg egy-egy olyan érzelmi mélyütésé, amiből csak nagyon nehezen tudtam talpra állni.
Megjegyzés küldése