fals szándék

...semmi jót nem terem. Csak így egyszerűen.

Sajnáltathatom magam, ahogy csak akarom. Ha ezt az időt mondjuk cselekvésre szánnám, sokkal előrébb lehetnék. Talán nem is lenne azzal problémám, ami miatt az önsanyargatás folyik (bele egy sötét tengerbe.)

magány

Egyedül vagy, ha magadba csúszol, és nincs aki utánad nyúljon.

nem szerencsés furcsaság

Kicsit vegyesek az érzéseim. Az első kommteches-ként írt, szorosan a specializációmhoz kötődő zh-m eredménye négyes(!) lett. Ez remek dolog.

Más kérdés, hogy én tudom, mennyit segített A: az, hogy a padtársam képben, én pedig takarásban voltam. B: hogy a tanár pontokkal is díjazta az igyekvést - ha már ettől függetlenül a feladat maga nem lett jó.

Ami kétségbe ejt, az az, hogy az előadás első felében átbeszéltük a feladatokat, újra megoldottuk őket, és azt kell mondjam, hogy egy büdös szót sem értettem belőle. Pedig négyest írtam. Hát hogyan van ez?

én-puzzle #3

Nagyon furcsa érzés, amikor úgy tűnik, hogy minden kezd a helyére kerülni. És miközben nézed az egyelőre még csak darabos képet, megint felsejlik néhány régi gondolat. Már pedzegeted, hogy miért is volt jó a széthullás. Néha mintha látnád, hová tartanak az utak, amiket eddig magad előtt láttál.

És a legjobb, amikor egy-egy ilyen út újra keresztezi egymást, és bár most sem fogsz áttérni arra a régen jártra, de úgy tűnik, hogy jól jön rajta a tapasztalatod: könnyebben megtalálod az ösvényt benne.

semmi nem történik véletlenül

Az elmúlt napokban, sőt hetekben belesüppedtem a pénztelenségbe. Konstatáltam, hogy az ösztöndíjam megérkezéséig bizony földönfutóvá váltam. Soha nem volt még velem ilyen. Voltak persze plusz forrásaim, a háromból egy kifogyott, egy elérhetetlen volt, így a harmadikhoz nyúltam. Boldogan jöttem vissza Bp-re... Az, hogy "boldogan", talán kicsit túlzás. Inkább mondjuk úgy: dolgozott bennem a remény, hogy ez kitart. Aztán kellett bérletre, számonkértek rajtam az egyetemen és... hirtelen megint semmim nem volt. Fel voltam háborodva. Ezt mégis hogy a fenébe?! Számolgattam, és arra jutottam: ez tarthatatlan, jobban számon kell tartanom a pénzügyeim, mert így nem tudom lekövetni. Igen ám, de ahhoz arra lenne szükség, hogy legyen pénzem, amit számon tarthatok. Azért rendbe raktam az albérletes közös kasszát, és nagyjából fél órája úgy döntöttem: rendezek egy nagypakolást a szobámban is. És eljött az a pillanat, hogy felemeltem egy dobozt, amiről előtte több rétegben hántoltam le a jegyzeteket, rádobált újságokat, kinyomtatott egyetemi tanulnivalókat, és tádámm! Újra pénzes ember lettem. Meglett az az összeg, amit hiányoltam. És átszámolva nem is tudom, miből éltem én az utóbbi két hétben.

Azt hiszem, bele fogok kapaszkodni abba, hogy semmi nem történik velünk véletlenül, és volt értelme az utóbbi idők szenvedésének. Ha más nem is, hogy megtanultam: attól még, hogy egész szépen bebiztosítottam magam az egyetemi évekre, nem árt egy kis óvatosság. Meg elővigyázatosság. Meg számontartás. És néha önmagam számonkérése se.

én-puzzle #2

Probléma, ha nincs meg minden darab. Lehet, hogy amióta minden szétcsúszva fekszik, ahogy éppen a sors rendezte a szobát, néhány részlet elveszett. Ezek lehetnek fontosak, amikre egyébként szeretsz támaszkodni. Most meg nincs, mire hagyatkozz. De lehet, hogy totál lényegtelenek voltak. Két dolgot tehetsz. Egyrészt megpróbálod variálni a képet, hátha máshogy is kijön majd a teljes egész. Vagy egyszerűen felhagysz a kutatással: hidd el, amint nem keresed, rá fogsz akadni.

Más kérdés, hogy olyankor már nincs szükséged rá.

kommtech - akusztika

Lassú felnövés egy célhoz, az eredmény kétséges, kevés a tapasztalat. Lesz ez majd még így sem!
Tessék szurkolni! :D


...

Vicces egy zh-ról így beszélni.

...

Végső szenvedés: mesélek. Nektek. És csak nektek.

Az az igazság, hogy épp a napokban járt azon az agyam: mostanában mennyire nem kívánkozik semmi a blogomra. Pedig vannak események, sodor az élet és... és... mégsem. Összeveszek emberekkel, megsértek másokat és egyébként is. Nem tudok többet mondani három pontnál.