2011. november 20., vasárnap

digimon



ezt nézem, és egyszerűen fogalmam sincs, mi dolgozik bennem. ez az egész rajzfilm - ami akkoriban én voltam - ami akkoriban körülöttem volt - akik akkor még körbe vettek, azt hiszem, mindezt és még sokkal többet jelentett nekem. azóta is nosztalgiázásaim magját adják, egy olyan elemet, amivel képtelen vagyok mit kezdeni, nem tudom hova tenni az életemben. a rendszerezés ezen eddig nem segített.
ahogy egyre fogytak az életemből mindazok, amiket akkor még imádtam, akik akkor még velünk voltak, amik már soha többé nem lehetnek ugyan olyanok, mint régen, úgy hiányzott egyre jobban ez a sorozat minden kis elemével és jelképével együtt, és mégis, egyszerűen sehol nem találtam.
most viszont újra megvan, mind az 54 részével - német nyelven, ahogy én is néztem -, itt pihen a gépemen. és ahogy újra látom, amikor újra nézem, az az érzés kerülget, hogy minden rendben. és részről részre valahogy mintha mégis minden a helyére kerülne, pedig ez eddig elképzelhetetlennek tűnt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése