Hétvégén születésnapomat ünnepeljük. Ma nincs előadásom és semmilyen ürüggyel nem sikerült lelépnem itthonról, így óhatatlanul párbeszédes helyzet alakult ki köztem és a héten nálunk tartózkodó anyum között. Közölte velem: mielőtt feljött volna, apum a lelkére kötötte, hogy kapjam meg tőle a születésnapi ajándékom, ami per pill akkor még nem volt meg, de Bp-en elég sok minden beszerezhető. Anyum közölte velem, hogy ő nem akar haszontalan ajándékot venni, úgyhogy felejtsem el azokat, amiket kértem. Viszont van három opció, amikre ő gondolt, és amikkel szívesen "meglep".
1.: új függöny, mert ami most van az szerinte borzalmas. - Ő otthon kivarratná még, de nem fogja hazacipelni, meg mire elkészül s vissza lehetne hozatni... á, azt inkább mégse.
2.: új szőnyeg, mert a mostani kék-mintás egyáltalán nem megy a szobához, ő szívesen látna valami mást. Mondtam neki, hogy semmi szükségem új szőnyegre.
3.: képek a falra, mert nővéremékkel azt beszélték (két napja), hogy inkább mégse azzal akarnak felköszönteni, mert hátha nem fog tetszeni... Vagy fordítva? Felhívja őket telefonon, beszél velük: Ja de, azt kapok tőlük, úgyhogy inkább azt se venne. Marad a második opció.
Most már igazán nincs mi miatt izgulnom, tényleg. Tudom, hogy haszontalan dolgokat kértem születésnapomra, tudom, hogy nővéreméktől képeket fogok kapni, anyum azt is elmondta, hogy bátyámnak nincs ötlete (szokás szerint) - nemhogy ajándéka, és végül még a szőnyegeimet is lecserélte volna az én születésnapi számlámra.
Végül kaptam tőle az Ikeában egy 1500 forintos görgős dobozt, ami megtetszett, jó lesz utcai ruhatárolónak, pont befér az asztal alá. Mondta, hogy akkor ez születésnapomra. Hát, köszönöm. Tényleg.
