2010. december 6., hétfő

álomgyilkosság

Már két napja (úgy gondolom) vadásznak rám álmomban, én pedig álmokba nem illő módon menekülök meg az újabb és újabb gyilkossági kísérletek elől, miközben egy kastély soha nem véget érő falai között rohanunk végig egész éjszaka, én, és a rejtekajtókat, illetve tereptárgyakat használó gyilkosom.
Azt nem mondanám, hogy ébrenálmot alszom, mert például ma sem ébredtem fel tesóm munkába menetelére, de ehhez képest rengetegszer megébredek, és ilyenkor hiába van csukva az ablak a távfűtéses szobámban, nem kicsit fázok.
Persze a dolognak vannak vicces pillanatai, nemrég például videókapcsolatot létesítettem közben Fyrával, aki egy hatalmas ruha-, plüs- és egyébhalomról indulva szánkózott végig a raktárakat megszégyenítő nagyságú szobáján, hogy megmutassa, milyen nagy is az ő területe. A kommunikáció ott szakadt meg köztünk, amikor elért a szoba végére, onnantól kezdve ugyanis legfeljebb a falon lógó hatalmas, valakit ábrázoló festményt volt hajlandó bámulni. (bocs Fyra!)

Illene abbahagynom az ugyanarról az irracionális dologról való álmodást, ha ez normális dolog lenne, igaz?

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

WOOT! :D Elképzeltem, és tök fun lehetett XD XD XD.

Hedgedog írta...

mint említettem, épp üldöztek is közben, szóval sokra mentem veled. XD nagyon fun volt, igen :D

Névtelen írta...

Szerintem amúgy többé nem mesélek az álmaimról, mert látom ám, hogy rossz hatással vannak rád XD. Legutóbb azt álmodtam, hogy Nikolast az X-faktorból elcsaltam nagymamámékhoz, kivittem a földek külső határáig, ahol régen egy nagy-nagy fa állt, és elkezdtem átváltozni valami démonná... már nem tudom, hogy milyen terveim lehettek vele, de mielőtt minden bizonnyal sötét szándékaimnak utat nyithattam volna, sikítva elmenekült a gaz. Aztán meg mentem utána már félig visszaváltozva, hogy ez amúgy köcsögség, hogy félidőben lelép XD.

Hedgedog írta...

Nem hülyeség, lehetségesnek tartom, hogy a tudatalattim irigy a te tudatalattid működésére, és próbálja mostanában tuningolni magát. Ugyanis azóta zombi harapott szájon, amiből arra ébredtem, hogy hányógörcseim vannak; csótányt nyom éjszaka tesóm a képembe, és rejtélyes módon megjelenő (majd meglepően kezelhető) kutyus áll közém és a kijárati kapu közé... De ezek még nem vészesek, szerintem nem kell annyira féltened. Messze vagy az ilyen totális őrültségektől, amik igazából hihetetlen kreativitásra vallanak. (És mindannyian tudjuk, ha a kreativitásnak istene lenne, akkor én lennék az első számú főpapja :D)

Megjegyzés küldése