Azt hiszem, hogy ennek örömére már napok óta csak írnék... na nem cikkeket, amiket ma kéne leadnom, de csak kettő van. Pár befejezetlen novella jár a fejemben. Csak az a baj, hogy félek. De hogy is volt az a mondóka?
"A félelem az elme gyilkosa. Szembefordulok a félelmemmel. Engedem, hogy áthaladjon rajtam, majd utánafordulok... végül, amikor a félelem elmúlik. Csak én maradtam?"
2 megjegyzés:
A félelem bizony az elme gyilkosa.. meg az emberé is..
Miazhogy! Bár nem egészen értem, hogy hova akarsz kilyukadni, de örülök, hogy megint kommentelsz!:)
Megjegyzés küldése