vasárnapi agyrém

Azt hiszem kicsit elkenődtem. A gond ott van, hogy ettől függetlenül rá tudtam venni magam, hogy megírjam sajtóműfajokra a fiktív személlyel készített interjút. A végtermék:

Nem Deigen különös személyiség. Filmszerepeiben szeret a háttérben maradni, hiába ő a főszereplő. A legkülönfélébb karakterek eljátszására kérik fel, és mégis minden jól áll neki: rabló és pandúr egy személyben, született Hófehérke vagy vadász, Rómeó és Hermione, Hacsek és Bella, kancsó és kút. Számára nincs lehetetlen.

Közel tíz éve már együtt nevetünk vagy sírunk vele napról napra a tévé előtt ülve. Beszél portrugál nyelven, deichmanul, több C und A dialektust ismer, mégsem pályázik külföldi babérokra. Ő a magyar filmek Leslie L Lawrance-ja és Vavyan Fable-ja. Igazi humorbomba, aki könnyedén veszi fel a magányos hős álarcát.

Rúzsozott ajkaira petyhüdten lóg kamasz bajsza, ahogy leül elém, szemében pajkosság csillan, nevetőráncai meggyűrődnek, amint félreigazít szeme elől egy rakoncátlankodó tincset.

Nem Én: Szervusz… azaz… mondja, tegeződhetnénk?

Neve D-és: Igen hatásos, ha ilyen kérdéssel kezdesz már az elején, emelem a kalapom a szaktudásod előtt. Igazán különös belső tűzre vall, de biztos vagy-e abban, hogy képes leszel a választ úgy visszaadni az olvasóknak, ahogy én elmondom? Mert tudod, ez az egész kicsit olyan, mint a Dorothy Csodaországban, csak hiányzik az egészből a nyúl és a madárijesztő.

N.É.: Biztos benne, hogy a válaszai mindig egyértelműek?

N.D.: Már amennyire Jim Carrey nem Elvis útját akarja végigjárni, csak azért, mert úgy gondolja, hogy helyesen cselekszik. Mert szerintem az egész nagyjából ennyin múlik. Ha az ember egyszer elhatároz valamit, akkor jobb, ha végighalad rajta. Az utazás a lényeg, és nem a célba érés. Persze több szem többet lát, és nyugtával dicsérd a napot, de azért ha valaki előre iszik a medve bőrére, végül fapofánál hagyhatják.

N.É.: Igen, a kritikusok újabban már kezdenek más tehetségeket is felfedezni.

N.D.: Valahol megértem, hogy a színvonal fontos dolog, csak nem értem, hogy miért pont most? Tudja, ez olyan vacak forgatókönyv, a logika szikrája sincs meg benne, és mégis ezt adják ott fenn egyfolytában. Nem valami tehetséges a mi írónk, az már biztos. De azért ha a szíve csücske bajban lesz, remélem, csak segít.

N.É.: Ezek szerint nem adta fel magát.

N.D.: Nem én vagyok remény, úgyhogy akár fel is adhatom magam, akkor sem adom fel. (nevet)

N.É.: Ezt jó hallani, az embereknek szükségük van hősökre.

N.D.: A heroikus pózolást hagyom másra, engem inkább vigyenek fel a padlásra. Nem visítanék, de most már késő, most látom, hogy milyen óriás ő. Szőke haja lebben az égben, kékítőt old az ég vizében.

N.É.: Csak nem szerelmes?

N.D.: Mióta az 1500-as években a filozófia Shakespeare révén nagy áttörést ért el, és még az alapvető emberi létet is megkérdőjelezte – Lenni, vagy nem lenni? –, azóta mindig gondban vagyok a dolgok definícióját illetően. Úgy látom, hogy az alapvető problémát már az a kérdés is felveti, hogy „A magányában kidőlt fának van-e visszhangja?”, avagy ha nem tudunk valamiről, akkor az meg sem történik?

N.É.: Ezek szerint már gyerekeket is terveznek?

N.D.: Hát, elég jól legyökereztem most, és úgy tűnik, hogy ha én kidőlök, annak lesz visszhangja. Mindenesetre most próbálunk megtollasodni, persze a hátamon nem, bár a párom szeretne két szárnyat is.

Vasárnap - kritika

Ebben a szent pillanatban úgy látom, hogy a vasárnap estéket nem nekem találták ki. :/

kéz a biliben

Egy kissé drasztikusan, de: az álmok arra valók, hogy szétzúzzák őket.
Hepaj!

Tagadás

Azt szoktam mondani, hogy a "nem akarom"-nak nincs semmi értelme. Ha kimondod, attól még a feladat nem lesz kész, és semmi nem oldódik meg. Fárasztod a környezeted, akikben esetleg még van kitartás. És az egésznek nincs logikája sem, mert kit érdekel, hogy akarod-e, vagy sem?!
Ez egy feladat, amin túl kell jutnod. Sajnáltathatod magad, hogy hát te ezt nem is akarod, meg nyávoghatsz, meg fennhangon világgá kiálthatod a makacsságod, hogy akkor sem, de az egész fikarcnyit sem ér. Még csak magadnak sem teszel jót..
Akkor, ugyan már, lépjünk túl ezen. Nincs már pelus, és kinőttük a homokozót is, legalább ennyi életrevalóság legyen bennünk, hogy ne mondjuk ki... nem old meg semmit.

Ne cseszd el az idődet ilyen hülyeségekkel. Inkább tedd le a segged, és ülj neki!

Shhh

Ez az írás egy pillanatnyi légvétel. Egyébként csend van.

Lélegzetvisszafojtva várok. Shhh!, most igazán ne zavarj!

Nem veszek levegőt. Legfeljebb megfulladok.

cikker

Megjegyzem: a címben szereplő szó nem létezik... De olyan jóóól hangzik!! >.<

A mai nap során elérkezett az a pillanat, amikor az ún. sajtóműfajok előadásra ültünk be, és remegve vártuk (én legalábbis biztosan), hogy milyen visszajelzéseket kapunk a megírt cikkek után.
Talán emlékeztek rá, ide sikerült összehoznom egy Shrek-magyar társadalom párhuzamot, amit sikeresen végig is vezettem a cikken.

A tanárnő érdemben három írást olvasott fel, köztük volt ez is, amit a rendkívül kreatívnak és ötletesnek nevezett. Repestem az örömtől. :)
Ha minden jól megy, a cikk olvasható lesz a PR Herald honlapján is. Azoknak, akiket érdekel, szívesen belinkelem majd.

Tehát az utolsó heti vizsgák és beadandók közül a cikkíráshoz lehet biggyeszteni egy ötöst. ^^
A köziget is kikaptuk: hármas. Ehhez még hozzáadódik a félév végi zh jegye, abból kapjuk meg a végső eredményt. A kérdés: tanulni és hajtani egy ötössel a négyesért; vagy hagyni a fenébe innentől az egészet, és a végén elkönyvelni az uccsó vizsga karó eredményével egy kettest.
Hajj-hajj. Ez legyen a legkisebb gondom. :)

UPDATE:
Tádámm, a cikk ki is került, itt olvasható: http://prherald.hu/cikk2.php?idc=20091103-220632

első publikáció

Budapest Bristol, ehavi száma, 66. oldal. Egyetlen mondat, de az enyém. Még a nevem is ott van.
Rejtély, hogy miként, de már ancsi is megtalált, így előtte sem kell trükköznöm, hogy a Sarvajc Ábrissal megegyező kezdőbetűs nevet keressen. ^^
Kezdetnek elég kis lagymatag, de én kihúzom magam és büszkén döngetem a mellemet, hogy ennyit már elértem. Úgy sincs vége még a pályázatoknak, amelyekkel próbálkoztam!
Mielőtt bárki is sokra gondol, ne tegye! Ez egy meghirdetett kis játék volt - ilyennel a mostani számban is lehet találkozni -, amelyben Örkény István A megváltó c. novellájához kellett még egy utolsó mondatot hozzáfűzni egyéni érzés szerint. A főnyeremény egy Örkény-kötet volt, amit végülis a sok jó megoldás között a szerkesztőség inkább sorsolt. A nyertesen kívül mindenki - így én is - ingyen megkapjuk a decemberi lapszámot. Örkény kötetem már van. Decemberi lapszámom meg lesz. :)

Már a suliban sem akartam hinni a fülemnek, amikor szaktársam - aki Bristolos ügyekben valamennyire járatos, hiszen ott gyakornokoskodik -, már a megjelenés előtti nap átkiabált féltucat széksort, mikor meglátott, hogy megjelenek az újságban. Ugyan nem kellett már a következő szünetben autogrammokat osztanom a folyosón, de azért vele elbeszélgettem, és végre sikerült tudatosítania bennem, hogy sikerült. Remek. Fantasztikus. Tényleg.
Ezek után megbocsátottam a jegyárusnak, hogy egy kétszázas helyett végül két ötvenest adott vissza, és még anyumat is felhívtam, had örüljünk.

Budapest Bristol. Ehavi szám, 66. oldal.