2009. szeptember 16., szerda

blogtűz

"A blogtűz lényege az, hogy az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy blogoljon."

Az, hogy évezrednyi mély kussolás után most írok új bejegyzés közel sem véletlen. Ugyanis most kéne a legkevésbé blogolnom.
A nyári gyakorlatom alatt lehetőségem volt teret adni cikkírói fantáziámnak és kreativitásomnak, aminek hála hamar felfedezett magának a gyakorlati helyemként szolgáló kommunikációs ügynökség. Így a kötelező három hét után további egy hónapig maradtam még, hogy online kommunikációsként (avagy online sajtósként) cikkekkel és tartalommal töltsem fel azokat az oldalakat, amivel szerződésük volt. Ez egyetlen honlapot jelentett, a meteorologus.hu-t, ahol máig ott virítanak az írásaim. Azért arra még ez is elég volt, hogy megtetszek nekik.
Erre a kis bevezetőre azért volt szükség, hogy mindenki értse, hogyan is kerülök én ahhoz, hogy egy print és online felülettel is megjelenő újság, újságírója legyek. Ezt a gyakorlati helyem projektje, amiben én már, mint újságíró veszek részt.
Az újság indulása október 7, ha jól tudom, addig azonban töménytelen mennyiségű cikkre van még szükségük. Ennek következményeként az elkövetkező két hétben napi átlagban 2-3, cikket várnak tőlem, de az sem baj, ha négyet küldök.
A mai nap során még egyetlen darab sem készült el, pedig úgy terveztem, hogy a holnapi mennyiség egy részét is ma írom meg, de erre már azt hiszem, hgy nincs esélyem.
Már csak azért is, mert elkapott a blogtűz. =]

2009. március 10., kedd

Kapányimonyók

22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyátalán nem lényeges

Kapányimonyók

22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges

Kapányimonyók, mert a Hungaricum jó ^^

22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges. -.-

Nem írtam. Sok-sok ideje. Ennek is megvan az oka, méghozzá egy igen komoly, céltudatos döntés eredménye, aminek szentsége van. Bizony. A lényeg: a leszokás.
Az internet egy rendkívül hasznos eszköz, amit hála égnek mára nem csupán a harcászatban alkalmaznak és bármilyen nemű-fajú emberlénynek elérhető. Ami remek dolog, feltéve, ha meg tudod tartani azt a bizonyos törékeny egyensúlyt. Nekem ez évek óta nem megy és kezdem szánni-bánni. Főként, mert érdekel a sulim is, de ez botrány, mert képtelen vagyok rá odafigyelni. Pedig ahogy látható a bemásolt házikon és megoldásokon is, tényleg leköt, remeknek találom, kíváncsivá és érdeklődővé tesz... vagy tenne, ha a délutánjaim átlaga nem netezéssel telne.
Ilyenkor magyarázni szoktam magamnak, hogy ez normális, ha hazaérve egy üres ház fogad, ami csak akkor telik meg élettel, ha nővérem-sógorom hazaérkezik. Akkor is csupán a vacsi idejére, ami után aztán ők elvonulnak, én meg mint valami hűséges kutyus, várhatom, hogy másnap újra megérkezzenek és eláraszthassam őket dumával. Arra a jobbik esetben másfél órára.
No és persze ott a suli, ahol kitettek minket a puszta közepére, az Egressy útra és sehol egy kocsma, sehol semmi. Szóval így lőttek annak a minimális kis alkoholizálásomnak is és a kocsmázással együtt elszállt a közösségi élet is a többi csoporttárssal. Maradtak az előadások, gyakok közti és alatti kis dumálások, beszélgetések.
Szóval ha már nuku alkohol, stop a ciginek, no betépés, akkor marad a net. Abba szépen bele lehet merülni, végeláthatatlan információhalmaz, ami kielégít majdnem minden igényt. Csakhát... basszus, ez így egyszerűen szar!

Szóval most leszokás van, teljes gázzal. Cserébe van rendrakás a szobában, rendszerezés a fejben, álom és vágy-ébresztés, emlékhívás és végiggondolása ezer és ezer régi esetnek, cselekvésnek, esetnek.
Semmi drasztikus.

Ennek okán nincs újabb bejegyzés. Mert imádom Fionnt, akivel lényegében a blogolvasás ad közös alapot a beszélgetésekhez; hiányzik Boo, akivel nem tudom, hogy mi lehet, csak annyit, hogy az, hogy megtudjam csak egy hívásomba kerülne - mégsem teszem, és így egyedül marad a blog, amit olyan utolsó közös pontunknak érzek; hiányzik a Haver, akivel a közös szilveszterezésen találkoztam utoljára és akinek nem tudom, hogy hogyan mennek a nőügyei, bár szurkolok neki; és nagyon jólesett, mikor megtudtam, hogy drága Mégnemsógornőm rendre olvasgatja a bejegyzéseimet; de mégis akadozik ez a blog is, ahogy nem is oly rég az Esemény is.
De aztán láttam, hogy valamikor, időközben új rendszeres olvasóm lett. És ez valahogy annyira meglepett, hogy új bejegyzésre sarkallt.

És rendezném soraimat, egy újabb bejegyzés erejéig.
-- >> 1.: Ő újra velünk van előadásokon. És megszólalt bennem valami ócska szárnyas-szagú kis hang és suttogott, de nem hallom, hogy mit mond. Csak jó újra hallani. Majd alakul. ^^

-- >>
2.0.: Egy rakat-rakat dolog. De ezekről nem szeretnék hosszan beszélni. Újfent sikerült eljutnom drága bátyámékhoz, akiket imádok és remek volt és fantasztikus. =] Jól esett a beszélgetés, a munka, akárcsak az este, vagy az ébredés. Bepótoltam kutyus-éhségemet és így megismerkedtem a Punk Dömével; Csokival, a félős szkuttyal jó távolságból; próbáltam simogatni és játszani a túlaktív Pamaccsal (Drága Mégnemsógórnőm, javíts ki, ha tévedek, de ugye Pamacs? xD) és még kutyavásáron is voltunk. Szóval családi és kutyázási szeretéhségemet is meglaktattam. =]
2.1.: Casting. Csütörtöktől péntekig ez volt a kulcsszó a környezetemben. Említésének eredménye volt nagy nagy izgalom adag Vivtől és rakat reménykedés arra, hogy felfedeznek minket is, ha már Győzikének is sikerült... -.-
Anna Frank naplóját forgatják újra itt Mon és ahhoz kerestek nagy mennyiségű tömeget. Reméltük, hogy van esélyünk, de sajnos nem sikerült. Pénteken már nem fogadtak minket, hétfőre pedig elfogyott a lelkesedés, Viviéket pedig tetkóstul, festethajastól elküdték.
2.2.: 3D-s mozis élvezetek az Eszessel. ^^ Véres valentinra ültünk be a moziba, de számomra nem volt nagy élmény, úgyhogy inkább csak azt üzenem az olvasóknak: akiket érdekel, üljenek csak be, nagyon sokan dícsérik.


No és akkor új szokásomhoz híven az iskolai feladatok:
Retorikára próbálgattam rendezni a fejemben a gondolatokat, aminek eredménye lett, hogy sikerült kicsit átszerkeszteni a Mi is az érték? 1 A4es oldalú 'házidolgozatot'.
Eredménye itt olvasható:
"Első gondolatom az volt, hogy ha értékről beszélek, akkor csakis élőlényekkel lehet kapcsolatos. Az élőlények pedig egyaránt definiálhatnak embereket, állatokat, netán olyan természetfeletti dolgokat, amikhez az emberek imádkoznak, vagy netán áldozatokat mutatnak be, de akár orgiákat rendeznek a kedvükért és… mi másért? – merült fel benne a kérdés. A válasz pedig rögvest érkezett is: önmaguk lelki üdvéért. Mert az olyan jó, mikor az ember úgy érzi, hogy jövője biztosítva van, lelke, ha nem is felhők között kergetőző angyalkák közé fog kerülni, de mindenképpen valami szép, tiszta, békés helyre, ahol még a végtelenség kétharmadánál sem fog unatkozni. Szóval hogy mi is az érték? Érték az a belső megnyugvás, mibe tudsz kapaszkodni bármilyen kilátástalannak látszó helyzetedben is, bármikor, bárhol és azt tudod mondani: a vége csakis jó lehet. Így pedig érték lehet a vallás is. Ahogy egy eszme. Vagy egy frappáns gondolat, esetleg emléke egy jóleső szónak, dicséretnek, ami gyakorta eszünkbe jut, vagy már csak néhanapján felrémlik bennünk, mégis meghatározzák tetteinket, gondolkodásmódunkat. Úgy gondolom, hogy mind-mind ugyan azért azonosulunk jelmondatokkal, kultuszokkal, szavakkal, mert általuk rengeteg mindent kaphatunk. Mert mind ezt tesszük. Vagy talán mégsem? Talán van olyan, aki semmiben, de semmiben nem hisz és nincs semmi, amit követne? Mindannyian azonosulunk valamivel. Támogatást, bíztatást, kitartást kaphatunk ezektől a szavaktól, gondolatoktól, értékektől. A legszélsőségesebb helyzeteket, vagy gondolkodásunkat is alátámaszthatják és bizonyosságot adhatnak nekünk. Gondoljunk például a megtört, imádkozó ateista beteg emberre, akinek reményt ad a hit egy felsőbb hatalomban, hisz a gyógyulás lehetőségét jelképezi. De akár az a skizofrén is eszünkbe juthat, aki szentül hiszi, hogy istene szólítja őt meg. Tehát érték minden egyes gondolat, legyen az akár tévhit, ami motivációt ad. Reményt ad a gyógyulásra, vagy hitet tettünk tisztaságában, erőt ahhoz, hogy határozatlan lépteink biztossá váljanak, vagy ha felrémlik bennünk kedvesünk hangja, érintése, akkor máris ne érezzük magunkat egyedül. A lényeg, hogy általa tisztának érezzük magunkat és kitartást, magabiztosságot adjon döntéseinkhez. És így máris elmondtam, hogy számomra igazából mi az, ami érték. Mert számomra érték minden egyes gondolat, érzés, felvillanó emlék, ami által többnek érzem magam, ami igazolja addigi utam helyességét, ami elismer, ami előremozdít, ami azt igazolja, hogy valaki vagyok és amit én is oly nagyon, de nagyon szívesen adnék, ha feltétel nélkül mindenkinek adakozni tudnék belőle. Mert az értéket közvetíteni kell. Adni tovább és örömmel venni, ha kapunk. Bezsebelni még a leghalványabb mosolyt is, amit nekünk szánnak. Élni a vágyainknak, annak, amit mi hiszünk. Érték lehet képesség is. Képesség például arra, hogy megtanuljuk és elfogadjuk mások gondolatait is és magunkévá tehessünk, majd továbbadjuk. Érték jobbá tenni magunkat és embertársainkat, környezetünket, szeretteinket, kezdve a legszorosabb rokoni szálaktól, a családi kedvencen át, egészen a számunkra sokat jelentő tárgyakig. És akkor itt is vagyunk, az élettelen, mozdulatlan tárgyaknál. Amiket az ember a kezébe vesz, használ, rálép, mert az a tárgy éppen arra jó. Hogy az ember rálépjen. Beszélhetünk akár egy lépcsőről. Sőt, akkor már legyen lépcsőház. Ez a lépcsőház vezethet mondjuk épp haza, a családhoz. Vagy testi és lelki társhoz. De akár egy vadidegen emberhez is, akivel feltehetően egyetlen egyszer kell csak találkoznunk egész életünkben, de ahhoz ezen a lépcsőházon kell átvágnunk. De lehetséges, hogyha később újra ott járunk, akkor megmozdít bennünk valamit. Felidéz egy régi emléket, vagy eszünkbe juttat valakit, akire már réges-régen nem is gondoltunk. Pedig néha, ha felidéznénk az arcát és azt, amire ő tanított minket, akkor többek lennénk és többet is adhatnánk. Márpedig érték ez is. Persze értéket lehet kovácsolni hibákból is. Hiszen minden érmének két oldala van."

Ezzel az írással fel is kerültem a tanár felolvasási ranglétrájának 4. helyére, ami azért elég szép. Az előadásom borzasztó volt, de legalább a tanár nem kötött bele minden egyes mondat hangsúlyozásába, se a szövegbe, sőt, még a pontokba sem. Szóval azért büszke voltam magamra.


Illetve még egy kis érdekesség:
Komgyakon párokba rendeződtünk és kamerás felvétel előtt kell előadnunk társaink gondolatait 11 kérdésre.
Ehh, bocsánat a ziláltságért. MR2 akusztik szól közben mellettem, Suhancossal, ki nem hagynám, viszont jelentősen kavar a magyar szövegű zene a mondatalkotásban, ráadásul újabban már a mozilla sem javítja az elcseszett mondatokat.^^""
Szóval kaptunk 11 kérdést, majd párokba álltunk és kikérdeztük társunkat. Ezek igen abszurd dolgok voltak, majd alant szerepelnek, ha sikerült elmagyaráznom addigra a lényeget.xD
2 hetünk is volt megbeszélni a válaszokat. Majd 2 hétre rá elkezdődtek a kamerás felvételek. Azaz a mai napon, friss élmény. Nem volt semmi konkrét megadva, hogy miként add elő magad és a válaszokat. Volt, aki felolvasott, volt, aki fogalmazássá avanzsálta a válaszokat... ezeket felvettük, majd lehúztuk a függönyöket és szépen újranéztük és hibaelemzések. Namost nem úgy kell elképzelni, hogy kameramenek kereszttüzében, Híradó-szinten adunk elő. Tanárnőnk egyetlen szem, mezei kézikamerával vesz fel minket, a TV pedig egy kb 22 colos csodamasina. Azért élmény.^^

Íme a kérdések és válaszaim:
1.: Melyik volt a kedvenc éved? Miért? -- 2007 – Elég nagy és meghatározó változást hozott az életembe. Döntést hoztam és kitartottam mellette, ezáltal rengeteg új baráttal és élménnyel bővültem, amik azt hiszem életem végéig kihatással lesznek rám.
2.: Milyen ételeket szeretsz? Miért? -- Főként hús és tésztaféléket. Laktatók, finomak.
3.: Ha bármilyen szervezetnél bármilyen munkát választhatna, melyik lenne az és miért? -- Egy cég, ami megmozgat, ahol szükség van rám, amiben szívesen dolgozok, ami motivál. Mondjuk egy papírgyár marketingese.
4.: Ha választhatna hol szeretne élni, akkor hol lenne és miért? -- Nagyon vonzó hely számomra Németország és az ottani emberek temperamentuma, életük és lehetőségeik. No és az is számottevő, hogy ezerszer szimpatikusabb nyelv számomra a német, mint az angol.
5.: Ha ön lenne a felelős egy vállalatért milyen intézkedéseket hajtana végre elsősorban és miért? -- Engedmények bevezetése a munkások körében. Mert szeretnék számukra jobb közérzetet, presztízsérzetet biztosítani, illetve az attól még bevételt jelentene, mikor igénybe veszik – remélhetőleg minél többször – és még reklámot is jelenthet a cégemnek.
6.: Mi a kedvenc könyved és miért? -- Leo Mills – Korg Polaris. Egy számomra sokat jelentő személytől kaptam kölcsönbe és nagyon nagy élményt nyújtott abban a korszakomban. Az a személy azóta nincs az élők sorában.
7.: Ha élők és holtak közül valakivel együtt vacsorázhatnál, kivel vacsorázna és miért? -- Nagyon szívesen beszélgetnék újra, mégha csak egy vacsora erejéig is a nagypapámmal. Nagyon sokszor jut eszembe és hiányzik.
8.: Melyik kedvenc filmed és miért? -- Gyermekkorom meghatározó sorozatából készült áhított mozifilm, amit csupán nem olyan rég tudtam megszerezni. „Digimon – a film”
9.: Ha ebben a pillanatban bárhol lenne, hol lennél és miért? -- Jól érzem magam a csoportommal így, ebben a pillanatban maradnék velük. ^^
10.: Ha holnap új céget indíthatna, mi lenne annak a cégnek a profilja? -- A profilja mindenképpen valami bástyaszerű építmény lenne, valami rendkívül művészi, körvonalas ábrázolással, ami légiessé teszi. Mert a bástya jelenthet védelmet, kitartást, erőt, fennmaradást és még sok-sok mindent.
11.: Mi a kedvenc színed, miért? -- Kék, tetszik a tisztasága, a tengerre asszociál.

Lényegében ennyi lenne. Mivel vége az Akusztiknak, és lövik a pizsit, illetve pillanatnyilag a mondandóból is kifogytam, ezért ölelek mindenkit és üzenem, hogy legyetek jók! Sziasztok! =]


2009. február 26., csütörtök

Manőver

Nem szurkoltatok... -.-

23.26. Annyira szépen elterveztem, hogy ma mit fogok csinálni. Persze aztán nem jött be semmi. Persze ezzel nem biztos, hogy gond van.
Jelentem, hogy ma én sütöttem a vacsorát. Bár alapvetően ebédnek indult, csak aztán úgy érzem, hogy a 15 óra, amire végeztem vele már inkább csak estebédnek felel meg, de konkrétan ebédnek semmiképp. Kb két, két és fél órámba került (ha az előpakolástól a végső takarításig számoljuk), de csináltam egy bazi nagy adag, néhol nem egészen átsült, sózásában sem tökéletes, de legalább kinézetre ínycsiklandozó.. rántott krumplit. ^^
Az átsülést az okozta, hogy reggel óta csak 2 szendvics, 1 minyon és 1 kókuszgolyó volt bennem, ami 3 órára kezdett elég kevés lenni. Szóval túl éhes voltam kivárni, hogy átsüljenek a krumplik, ezért a vége már... szóval... mondjuk úgy, hogy nem lett tökéletes.

Na mindegy, a lényeges nem ez, újfent egy házi kidolgozású feladatomat másolnám be. Ugyan az előzőre se kaptam reakciókat, pedig nem költői kérdésekként szántam a bejegyzésben feltett kérdéseket, de majd most lellenőrzöm, hogy Fionn tényleg igényli-ez az új bejegyzéseket. Hétfőn kikérdezem msn-en és ha nem tud semmit a mai bejegyzésről, akkor nem látom túl sok értelmét a blognak. [Írhatnék Boo-t is, róla tudom még, hogy olvasgat, de őt kevésbé valószínű, hogy elcsípem bármikor is msn-en.]

Szóval újfent egy retorikai feladat: definiálni kell, hogy mi az az érték? Szubjektíven, egyetlen A4-es oldal erejéig. Elős verzió, by Chim:
"Rendkívül nehezen ültem hozzá ennek a feladatnak az elkészítéséhez. Első gondolatom az volt, hogy ha értékről beszélek, akkor csakis élőlényekkel lehet kapcsolatos. Eszembe se jutott, hogy élettelen dolgokkal azonosítsam az érték fogalmát. Így hát gondolataim első felében nem fognak élettelen tárgyak szerepelni. Az élőlények pedig egyaránt definiálhatnak embereket, állatokat, netán olyan természetfeletti dolgokat, amikhez az emberek imádkoznak, vagy netán áldozatokat mutatnak be, de akár orgiákat rendeznek a kedvükért és… mi másért? – merült fel benne a kérdés. A válasz pedig rögvest érkezett is: önmaguk lelki üdvéért. Mert az olyan jó, mikor az ember úgy érzi, hogy jövője biztosítva van, lelke, ha nem is felhők között kergetőző angyalkák közé fog kerülni, de mindenképpen valami szép, tiszta, békés helyre, ahol még a végtelenség kétharmadánál sem fog unatkozni.

Szóval hogy mi is az érték? Érték az a belső megnyugvás, mibe tudsz kapaszkodni bármilyen kilátástalannak látszó helyzetedben is, bármikor, bárhol és azt tudod mondani: a vége csakis jó lehet. Így érték lehet a vallás is.

Ahogy egy eszme. Vagy az a frappáns gondolat, ami esetleg megmarad az emberben és később már szinte hitvallásává növi ki magát számára. Úgy gondolom, hogy mind-mind ugyan azért azonosulunk jelmondatokkal, kultuszokkal, mert általuk rengeteg mindent kaphatunk. A legszélsőségesebb helyzeteket, vagy gondolkodást is alátámaszthatják ezek és bizonyosságot adhatnak nekünk. Gondoljunk például a megtört, imádkozó ateista beteg emberre, vagy akár arra a skizofénre, aki szentül hiszi, hogy istene szólítja őt meg.

Tehát érték minden egyes gondolat, legyen az akár tévhit, ami motivációt ad. Akár reményt a gyógyulásra, vagy hitet tettünk tisztaságában. A lényeg, hogy általa tisztának érezzük magunkat és reményt adjon a jövőnkre nézve.

És így máris elmondtam, hogy számomra igazából mi az, ami érték. Mert számomra érték minden egyes gondolat, érzés, felvillanó emlék, ami által többnek érzem magam, ami igazolja addigi utam helyességét, ami azt igazolja, hogy valaki vagyok, ami elismer, ami előremozdít és amit én is oly nagyon, de nagyon szívesen adnék, ha feltétel nélkül mindenkinek adakozni tudnék belőle.

Mert az értéket közvetíteni kell. Adni tovább és örömmel venni, ha kapunk. Bezsebelni még a leghalványabb mosolyt is, amit nekünk szánnak. Élni a vágyainknak, annak, amit mi hiszünk. Érték lehet képesség is. Képesség például arra, hogy megtanuljuk és elfogadjuk mások gondolatait is és magunkévá tehessünk, majd továbbadjuk. Érték jobbá tenni magunkat és embertársainkat, környezetünket, szeretteinket, kezdve a legszorosabb rokoni szálaktól, a családi kedvencen át, egészen a számunkra sokat jelentő tárgyakig.
És akkor itt is vagyunk, az élettelen, mozdulatlan tárgyakon. Amiket az ember a kezébe vesz, használ, rálép, mert az a tárgy éppen arra jó. Hogy az ember rálépjen. Beszélhetünk akár egy lépcsőről. Sőt, akkor már legyen lépcsőház. Ez a lépcsőház vezethet mondjuk épp haza, a családhoz. Vagy testi és lelki társhoz. De akár egy vadidegen emberhez is, akivel feltehetően egyetlen egyszer kell csak találkoznunk egész életünkben, de ahhoz ezen a lépcsőházon kell átvágnunk. De lehetséges, hogyha később újra ott járunk, akkor megmozdít bennünk valamit. Felidéz egy régi emléket, vagy eszünkbe juttat valakit, akire már réges-régen nem is gondoltunk. Pedig néha, ha felidéznénk az arcát, azt, amire ő tanított minket, akkor többek lennénk és többet is adhatnánk. Márpedig érték ez is."

Szóval ennyi lenne. Minden jót! :)

Röviden és tömören:

Érzem, hogy holnap valami jó fog velem történni. Szurkoljatok! xD

2009. február 4., szerda

Retorika, komgyakorlat, gyak és önismeret

Hétfővel újraindultak az előadások. Addigra felkerültek az új csoportbontások és az új órarend. Ugyan maradtam a csoportomban, aminek felettébb örülök, de sajnos száműztek minket az egész hétre a suli egyik kirendelt épületébe, a semmi közepére. Mostanra kikerültek a gépek, gondolom idővel wifi is lesz, de könyvtár nincs, úgyhogy azért majd rendre vissza kell menni az eredeti sulihoz. Fene.
Egyedül az angol maradt az előző félévről. Az új óráink nagy részét pedig csoportbontásban végezzük, egyedül pénteken lesznek összevont előadások. Egész tetszetős a tárgyak, nagyrészük gyakorlat. Néhány közülük: marketing, retorika és beszédtechnika, médiainformatika, rádiós-televíziós ismeretek, szövegfeldolgozás, vállalatok-intézmények belső felépítése, stb. Szerintem elég beszédesek. Egyedül attól tartok, hogy sajnos a gyakorlati órák alól nem ajánlatos kibújni, egyrészt mert személy szerint ismer minket a tanár, másrészt mert anyag főként nem írható lesz. Ugyan egyelőre elég tetszetősek voltak az eddigiek, de ha valami fordul és bibi lesz velük kapcsolatban, akkor nagyon meg fogjuk tudni utálni. Majd kiderül, eddig nincs gáz.

Kedden volt az első retorika óránk, ami különösképp foglalkoztatott. A 2es metró műszaki okok miatt nem közlekedett egy ideig, de azért szerencsére sikerült beérni időben a suliba. De nem előadásra. Megvolt a terem, bent volt a tanár, de mi azért kint a folyosón telepedtünk le és ott dumáltunk, azután is, hogy az előadás elvileg megindult. Egyetlen fiú lévén a dumálós csapatban én kopogtam be, hogy ezek szerint ez tényleg az az óra, amire mi is jöttünk. Szóval alapvetően azt hiszem, hogy sikerült elég negatívan indítani. A tanár, egy jól szituált, idős férfi, számomra meglepően modern és beleélős gondolkodásmóddal.
Egy idézetet osztott szét közöttünk Pascaltól, amit értelmezni kellett, majd különböző módokon felolvasni, mutogatni hozzá... én voltam a tesztalany kezdetben, magyarán én értelmeztem neki, majd én olvastam fel, velem csináltatta meg a hangsúlyozást, a mutogatást, majd szépen sorban mindenkinek. Elég érdekesen hangzik, mintha kicsit gyermekded szórakozás lenne, de azért úgy vélem, hogy ebbe bele kell gondolni: 19 éve beszélünk, mindenki más és más módon tanulta meg érzékeltetni a hangjával az érzelmeit, emocionális közérzetét, vagy egyeltalán kifejezni magát, sőt: hangot képezni, vagy egyeltalán levegőt venni. Egy egyszerő idézet felolvasása közben figyelni kellett arra, hogy hogyan kezeljük a ránk terelődő figyelmet (ami kihat a légzésre, a rekeszizmokra), figyelni kellett a megfelelő hangsúlyokra és mindezzel együtt mutogatni kellett, magyarázni a kezeiddel. A dolog azért is érdekes volt, mivel az idézet az agyféltekünk mindkét részére, tehát a balra (intuitív) és a jobbra (analitikus) is hatást gyakorolt, ami bezavarhatott a mutogatásnál, amikor nem volt mindegy, hogy melyik kezeddel mit is mutadsz.
Szóval bagatellnek tűnik, de hihetetlen, hogy 5-6 sor felolvasása során mennyi mindent tudsz elszúrni. De a hangsúly nem ezen volt, hála az égnek, meg kis csoportom általános hangulatának: mindenki gún nélkül nevetett a a másikon, majd saját magán, mikor ő is elrontotta ugyan azokat a mozdulatokat. Imádom őket. :)
Vasárnapig kibontott metafórákat kell leadnunk az élet fogalmáról. "Az élet, mint... micsoda?" Tehát pl.: "Az élet olyan, mint a főzés. Meg kell tanulnod jól keverni az összetevőket, hogy élvezni tudd."
Eddigi ötleteléseim, amikhez szívesen várnék észrevételeket:
Az élet olyan, mint egy aluljáró. Sokan megfordulnak benne, mindenki más és más nyomot hagyva maga után. Van, aki csak átgyalogol rajta mocskos lábbal, otthagyva a sárt a cipőjéről. Vannak, akik kifestik és saját szájízük szerint próbálják alakítani. Mások pedig csak átrohannak rajta, futva, mert félnek, hogy lekésik a számukra jó fuvarokat. Néhányan pár pokróc alatt húzzák meg magukat és csak kevesen takarítják, foglalkoznak vele.
Illetve:
Az élet olyan, mint a plüssmackó. Kezdetnek imádod. Aztán ahogy nősz, úgy kezd fakulni és néhol kitüremkedik az, ami addig belül volt. Akkor pedig vagy szépen megvarrod, netán felcicomázod, hogy mindene rendben legyen, vagy hagyod, hogy ő döntsön: kitart, ameddig lehet, eldugva valahová, vagy egyenesen te magad dobod ki az utcára.

A bemutatkozás itt kicsit másként telt. Erre megint rá lehet húzni a gyerekes jelzőt. A feladat az volt, hogy három tulajdonságodat mondd el. Nem kell osztályozni, hogy jó-rossz, egyszerűen mondd el. Nálam bekerült az elvont gondolkodás, a távolságtartás, illetve a filozófikus-álmodozó. Sorra mentünk mindenkin, ez nekünk is új volt és megintcsak érdekes volt hallgatni egymás önismeretét. A következő feladat megint egy nem hétköznapi dolog volt. Határozd meg magad fogalmakban, majd fejtsd ki azt. A tanárnő magyarázatával: ő néha leginkább egy kötött, meleg pullóver lenne, amit igazán már csak otthon hord az ember, megbújik benne. Volt, aki reneszánszként jellemezte magát, vagy sólyomként, de általános volt a "cica vagyok" és bekerült egy "játékos kiskutya" is a felsorolásba. Nem volt sok időnk, íme saját kis repertoárom:

- ének-dal-óda: folyamatos, hullámzó, nincsenek hirtelen váltások, de ha mégis, akkor is van egy ritmusa, egy állandósága.

- eldugott menedék: ugyan sosem szerettem, ha egy ismertség azzal indul, hogy a másik nyakába varrjuk saját bánatunkat, azért nekem egy összetartozás érzést tud adni, ha a régi, ezeréves barátokkal-ismerősökkel meg tudjuk beszélni a gondokat, az eseményeket. Nem azért, hogy a másikból lelki szemetesládát tegyünk, hanem azért, hogy jobban megismerjük, megtudjuk, hogy mi mozgatja, mit miként él meg, hogyan figyeli meg az őt ért reakciókat.

- réges-régi plüssmackó: azt hiszem inkább igénylem, mint én adni tudnám azt a feltétlen szeretet, amire gondoltam ezzel. Úgyhogy nem is illik igazán a felsorolásba, dehát így tellt be a három. És azért jól hangzik nem? A tanárnő is igazán megmosolyogta.


Akiknél érdeklődtem a jegybeiratásokkal kapcsolatban, azoknak üzenem, hogy hétfőn sikerült mindent elintézni, úgyhogy minden jegyem bent van a renszerben, érvényesítve van, semmi nem maradt ki. Az átlagomat nem merem kiszámolni, de a hármas felső háromnegyedét kaparászhatja talán.


Fogalmam sincs, hogy miért teszek ekkora lelkiismereti kérdést egy gyakorlatból, de nagy nehezen csak rászántam magam és jelentkeztem egy, általam régóta kiszemelt rádióhoz... akik azóta se jeleztek vissza, sőt, alán még a levelem se olvasták. Mivel a vezető a suliban előadóskodik, ezért felkerestem iwiwen és ott is megírtam neki. Remélem, hogy ezzel nem ástam el magam egy életre a szemébe, mivel még lesz vele tárgyunk a második évben. ^^""


Jelenleg éppen Sámán királyt nézek (pótolom elmaradt gyermekkori anime-adagom), túl azon, hogy kijegyzeteltem a médiainformatika jegyzeteimet, Rakéknek megírtam a választ az ebédmeghívásra, újfent ellenőriztem az iwiw üzeneteimet, illetve a freemailt és elindítottam egy újabb Full metal panic: Fumoffu letöltést. ^^
Tegnap kaptam Nózitól Lovecraft novellákat, illetve Edgar Allen Poe verseket. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk, remélem, hogy tudnak segíteni. Nemrég nekiálltam egy novellának, azonban gondban vagyok vele kapcsolatban. Ha elkészül és felkerül a karcolatra, akkor majd gondolom ide is belinkelem.
Nos, itt a vége, lassan ebédelni kéne. Elhatároztam, hogy babgulyás féleséget főzök. Gáz, vagy nem gáz, de akkor is konzervből. x)