❃
4 éve
2013. május 31., péntek
szakítás a gyakhellyel
Amikor a másfél órás beszélgetés végén a főnökasszonyom sírva búcsúzik el tőlem, olyankor azt érzem, hogy minden hibám és stiklim ellenére szerethető ember vagyok. Két órával (és részemről egy pohár borral, mert éljen az alkoholizmus!) később pedig részmunkaidős állásajánlattal keresett fel telefonon. Elmondása szerint a teljes főnökségi vezérkar rábólintott. Úgy tűnik, hogy akkor talán a munkám se (annyira) csapnivaló.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
szerettem volna egy olyan kommentet írni, ami hűen kifejezni, mennyire örülök, de egyik jelző sem tűnik elégnek, szóval maradok egy hatalmas GRATULÁLOK!-nál :)
afelől pedig sose legyen kétséged, hogy szerethető és tehetséges vagy, ez nem is kérdéses ;)
:D hát akkor... KÖSZÖNÖM! nem nagy dolog ez, csak jól esik az embernek. :)
Megjegyzés küldése