A kisfilm

A mai délutánomat, miután hazaértem a gyakorlati helyemről, és szokás szerint nagyon hamar magányomban maradtam a lakásban, kortárs magyar zeneszerzők között töltöttem. Hősök, Óriás, Brains, Subscribe, Irie Maffia. Néhány szám ragadt csak meg, és ahogy az én kezem az újrajátszó gombra, úgy ragadtak ezek hozzám a ma délutánra. Még nem tusoltam.

Ma hajnalra 8-9 óra alvással a hátam mögött ébredtem. Így sem maradhatott el a szemdörgölés, arcmasszírozás, fogyasztottam a gyakhely mindig kicsit leégett kávéját, de a pozitív különbség azért érezhető volt. Délutáni emelkedett állapotomban eljutottam a 80-as éveket idéző recsegő koncertfelvételek szintjére. Éppen egy Frenk kisfilm szólt a háttérben, amikor pattogni kezdett a távolban a levegő. Este lett addigra. A szekrényemnek dőltem, pont kilátva a függöny mentén, az Árkád #2 lapos teteje felett, egy távoli BudapestBank vörösen világító cégjelzése mögött figyeltem a tűzijátékot. Nagyjából negyed órás volt, szólt alatta a kisfilm a gépen, és Frenk mesélt arról, hogyan dobol, mi jár a fejében, hogyan alkot, mi ihleti... és megfogalmazódott bennem az a gondolat közben, hogy igazság szerint rengeteg energia tombol bennem. Kiélem a mindennapi írásmennyiségemben, az asztalon ledobolt underground zenében, néhány romkocsmázásban. Egyre inkább úgy érzem, hogy útkereső állomásom újabb állomása, hogy nem találok utat ahhoz, hogy ezt bármilyen módon egyeztessem az... elvárásokkal? A lehetőségeimmel? A... világgal? \o/

Hmm, a fejemben mindez sokkal jobban hangzott.