segíts rajtam, báránykám

ó, és ennyi, és itt, és vége.




A jól eltalált negyven öltés,
A negyven, mélyről jött üvöltés:
A seb, a kés, és a zsebbe-kéz,
A sebesült test felett.

A csorbája a pohárszélnek,
Az ördögszarvú, istenféle,
A girhes macskák a kukákon,
Meg a baglyok, fönn az ágon.

Mikor a pap kapja el az apácát,
Mint fókákat a cápák.
Segíts rajtam, segíts, kérlek,
Segíts rajtam Báránykám.

A jól eltalált negyven öltés,
A negyven, mélyről jött üvöltés:
A seb, a kés, és a zsebbe-kéz,
A sebesült test felett.

Reggel mindig az ég felé néz,
Délben a Szentírásból idéz,
De este kér, hogy taszíts el
Mindent, ami te voltál.

Mikor a pap kapja el az apácát,
Mint fókákat a cápák.
Segíts rajtam, segíts, kérlek,
Segíts rajtam Báránykám.

És a lámpácskák is égnek már,
És romlott ember húst ettem,
És három napig hánytam,
Aztán könnyebb lett a föld.

Így lettem a rossz szellem,
A hátadon végigfutó pók,
De olyan őszintén szól belőlem ki,
Mint Júdásból a csók,

Egy hang vagyok a sötétben,
Ami az ágy lábánál áll,
És belesúgja a füledbe, hogy
Segíts rajtam, segíts, kérlek,
Segíts rajtam Báránykám.