The end

Vége van, ennek az ideje is eljött végre. Itthonról írok, Balcsi partról, éljen.
Tegnap este 10kor kizavartam sógoromat az ágyból, mert kellett a gépe, ugyanis akkor kerültek fel a gazdaságjegyek. Kellett neki jelszóval levédetnie, ha nem teszi ügyködök egyedül is. Kettest kaptam, de nem elégedtem meg vele(na nem mintha az átlagommal nem lennék évezredekre az ösztöndíjtól) és másnap ha már Pesten voltam bementem javítózni. Anyámnak is mondtam, hogy én semmit nem merek határozottan kijelenteni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy megírtam és talán jobb lett.
A tanárnő egyébként aranyos volt. Csinálta a cirkuszt, meg a fesztivált, mindenkit magára haragított, átvágott párszor minket vizsga előtt-alatt-után és ha a rosszindulat tényleg éltet, akkor ő elérte a halhatatlanságot.
Egyébként nyíltnap volt suliban és az érdeklődők ott sorjáztak mellettünk, meg a ami előadónk mellett volt nekik kis tájékoztató. Detto ugyanolyan kis papírcsomagokat kaptak, mint mi anno. Persze köztünk is egyből nosztalgiázás indult, aminek eredményeként megtudtam, hogy nem csak az én sulis tollam volt defektes, bár konkrétan csak az enyém rozsdált be(!) szeptemberre.

Bár pont nemrég néztem meg a levelesládám, ahol tájékoztattak, hogy a pót-pótvizsgák mikor és hogyan kerülnek megrendezésre, de remélem, hogy nem gondolták komolyan, hogy engem ilyenekkel izgatni tudnak, hisz vége a vizsgaidőszaknak!! (Bár tény, hogy a megajánlott-elfogadott médiajegyem máig nincs fennt a rendszerben...)


18.05

Hármas lett a javítóm. Hibátlannak kéne lennie. Szóról szóra mindent úgy írtam le, ahogy ő diktálta le anno. Vérszagot érzek...