2011. szeptember 16., péntek

papírfiú papírhajón egy képzelt város felé

galaxis útikalauz stopposoknak

első körben hatalmas csalódásnak indult a könyv számomra erőltetett humorával, de aztán sikerült ráérezni az ízére, és amilyen hatalmas hülyeségeket levágtak a végére, csak ajánani tudom mindenkinek, akinek kettő az ötvenezredik hatványon az eggyel szemben (és csökken) valószínűtlenségi mutató okán eddig még nem volt szerencséje hozzá.
nekem hála égnek a bővített változat jutott, ahol a bővítettet értsd úgy: plusz interjúkkal és fotókkal megspékelt. a főszereplőt (Arthur Dent) alakító Martin Freeman így jellemezte saját karakterét: "Tipikus elfolytott személyiség, aki azzal a kényelmes érzéssel ítél meg másokat, hogy tudja, sosem derül ki, helyesek-e az előítéletei, mivel túl visszahúzódó természet."
áll leszakad, szemek elkerekednek: ez teljesen mellbevágott. magamra ismertem.

2011. augusztus 2., kedd

monológ

nem ragadtak a betűk a papírhoz. helyette szép csendben elüldögéltek a fejemben. ez valami betegség lehet – gondoltam, de mint a legtöbb olyan beszélgetésben, ahol egyedül ültem a gondolatokkal teli szobámban, nem kaptam senkitől választ. ez így egészséges – bólintottam rá, és máris nyugodtam iszogattam tovább a sörömet.
mások Itáliába mennek, én meg elhatározom, hogy kigazolom végre a kertet.
mások házibulit rendeznének, én meg kitalálom, hogy mire visszajönnek, kigazolom a nemrég kiírtott szőlőst.

mások elszívják, én csak szimplán kívánom.
mások élvezik, nekem meg eszembe se jut.
mások szeretik igazán. én meg sajnálatból sétálni viszem.
mások másokat hívnak. én meg maradok magamban.


mikor fogom levetkőzni ezt a rohadt önsajnálatot?

2011. július 31., vasárnap

Gondoltam, jelzem: én tökre kommentelnék, tényleg, mert zavar, hogy válasz nélkül ott figyel az, ami visszajelzést kapok, de erről a gépről ezen a blogon valamiért nem tudok. :(
Sajnálom.

2011. július 28., csütörtök

az, hogy átvettek államira, mint kiderült, annyit jelent, hogy benne vagyok a szakom legjobb hét hallgatójában. ami nem kicsit awesome, és nem kicsit öröm, még ha be is felhőzi kicsikén, hogy nem igazán sikerült szinkronba hozni az eddig kapott információkkal a végül tényleges kapott értesítéseket, így volt, hogy egy nap kétszer hívtak, egyszer, hogy átvettek, majd este, hogy most inkább úgy olvassák: mégse. az volt ugyanis a probléma, hogy a levél nem Bp-re ment, hanem szépen haza, a Balaton partjára. a végszót azért én kaptam meg, a legutolsó kérvényemet is elfogadták, és erről mailértesítés fogadott, közvetlenül a Hegy' után. így azért teljes volt már a kép. :)
gondoltam, elmesélem mindezt, hogy ne az a ronda nagybetűs poszt fogadjon bárkit, aki erre téved. nem kicsit teher került le a vállamról ezzel. szóval... öröm a köbön. :)

2011. július 11., hétfő

BME.  Á T V E T T E K  Á L L A M I R A!!

ez annyit jelentene elvileg, hogy az évfolyamelsők legjobbjai között voltam. vagy csak jól tettem, hogy egy nappal korábban elküldtem az átkerülési kérvényt.