2011. augusztus 2., kedd

monológ

nem ragadtak a betűk a papírhoz. helyette szép csendben elüldögéltek a fejemben. ez valami betegség lehet – gondoltam, de mint a legtöbb olyan beszélgetésben, ahol egyedül ültem a gondolatokkal teli szobámban, nem kaptam senkitől választ. ez így egészséges – bólintottam rá, és máris nyugodtam iszogattam tovább a sörömet.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése