2010. június 29., kedd

#218

Ha elég stílusosak akarnak lenni a Fiction Kultnál, akkor holnapután érkeznek a végeredményeknek legalább az egyik fele.

2010. június 24., csütörtök

köszönöm!

Rientől kaptam, és ki kell tennem valahová, ahol sokáig megmarad, tehát a legjobb helye a blog. Idézet:

"Ne a múltad határozza meg azt, hogy ki vagy, de legyen része annak, amivé válni akarsz!"

Köszönöm! :)

lehetőségek

Szeretnék ide most egy zeneszöveget bemásolni, ami arról szól, hogyan rohad szét a semmittevésben az ember lelke, miközben az idő fütyörészve, lehetőségek tömegét árulva elsétál mellette, de sajnos zenei ismereteim (vagy a szűkös memóriám) nem teszik ezt lehetővé.

Ha vennék tőle lehetőséget, akkor idővel fizetnék. Pont van annyim, hogy elég lehetőséget vegyek a felkészüléshez, és ne kelljen félnem a csütörtöki szóbelitől.


Ó, és a korábbi bejegyzésem megfejtése:
Oroszlánkirály

ezredszer is

Annyira közhelyesnek érzem, mert ezerszer elmondtam már, de minden olyan időszakban, amikor az akarat alárendelődik a muszájnak, úgy érzem, hogy lángra kapnak a vágyak, és pernye száll körülöttem. Egyetlen dolog vigasztal, gyerekkoromból visszhangzik most és mindenkor: a hamu alatt új éled sarjad.

Na miből van az utolsó mondat?

2010. június 23., szerda

tételek

Egy szavam se lehetne, hiszen egyetlen tételt sem dolgoztam ki, de amikor ilyen mondatokkal találkozom, vagy hangosan felnevetek, vagy inkább megnézem, hogy van-e valami a neten:
"Cél: a kíváncsiskodó újságírók kielégítése." Az újságírók kielégítése? Hmm... nem inkább az újságírók kíváncsiságának kielégítése? Nem mindegy. :)

előnyök

A betegségben egyetlen dolgot bírok nagyon: az érzékelés megváltozását. Ahogy átalakul a világ, amikor a tested beteg, és néha szétcsúsznak a dolgok. Nem csak a bőrödön kívül, hanem azon belül is.

Persze nem mindig üdvözlöm örömmel ezeket.

pff

Ez az egész, hogy mindig a kulcsfontosságú pillanatokban betegszem le, annyira az én stílusom...

Miután az éjszakát melegítőben vacogtam át a paplan alatt, álladóan orrot fújva és krákogva, elég biztosnak érzem, hogy bizony szépen lebetegedtem megint. A dolog több megközelítésből is fájdalmas: holnap találkozhatnék végre Annával, de így lehetséges, hogy csak egy gyors villámlátogatás lesz belőle. Készülni kéne a szóbelire, de mivel a fejem lüktet, a szemem lángol, az orrom állandóan folyik, levegőt nem nagyon kapok, ráadásul hol melegem van, hol citerázom, ezért igen nehezen tudom rávenni magam, hogy tanuljam a tételeket. Helyette inkább fekszem, amiből meg előfordul, hogy alvás lesz. Vagy ha netán mégis tudom olvasni, akkor sem sokat fogok fel belőle.
Valószínűleg meg kéne látogatnom a közeli gyógyszertárat, egyrészt lázmérőt venni, másrészt kérni valami köhögés elleni gyógyszert, amely nem lép reakcióba a coldrexszel. Jó lenne, ha láthatna egy orvos is, bár nem tűnik többnek ez az egész egy megfázásnál (amit mégis mikor szedtem össze?! Mikor??!), de szó sem lehet arról, hogy én most hazautazzam. Szóval... marad a vacakolás, imádkozás, reménykedés, gyógyszerszedés.