írás-kép-telenség

Itthon ülök továbbra is, ez pedig nem igazán teszi lehetővé, hogy valami komolyabb írásba kezdjek. Nem kaptam cikktémákat sem még a hétre, amikhez a minimálisan zavaró környezet még nem jelent teljes írásképtelenséget, tehát tulajdonképpen még mindig maradnak a blogos bejegyzések írogatása, ha már nagyon csépelném a klaviatúrám. Ehhez nem kell ihlet, csak pár gondolat, azokból meg általában egy-kettő mindig akad.
Blogbejegyzést írni relatíve könnyű, legalábbis mostanában nem okoz különösebb nehézséget. A legfőbb problémám általában az szokott lenni, mikor le akarok írni valamit, de a fenébe se tudok azon a gondolatai csapásirányon lenni, amin kezdetben akartam.
De a novellákkal nincs így. Az előző év nyarának vége felé kezdődött az egész írogatás, Fionnal, meg azzal a képes játékkal. :) A kedvemet kb féltucat történet megírása után az vette el, amikor sorban születtek az olyan novellák, amiknek nem lett végük. Ezek nem tartottak tovább általában egyetlen vagy fél oldalnál, és a harmadik ilyen már a kedvemet szegte.
Majd jött az Önismeret Művészei pályázat, és jött a levél a kiadótól... ez pedig magával hozta a motivációt. Jelenleg azt hiszem, hogy 3 befejezetlen történeten dolgozom. A számban nem vagyok biztos. Hol egyikkel dolgozom, hol a másikkal... azt hiszem, igazán nem számítok termékenynek.
Mindenesetre most egy negyedik írásnak állok neki, szurkoljatok. Nem novellát akarok írni, ez egy újabb blogbejegyzés lesz. Egyszer csak rájövök végülis, ha kitartóan próbálkozom, hogy miként kell kerek, egész történetet írni... :/

tanári humor

Nem tudom, hogy kedves vállalkozástanárunk érez-e bármilyen nevetésre vagy a boldogság imitálására való késztetést, mikor a már két hete az asztalán heverő, még mindig kijavítatlan vizsgadolgozatainkra néz, de ez így egy nappal a vizsgaidőszak vége előtt kezd rohadtul nem vicces lenni.
Vállalkozás rulz: még korábban megnyitottak egy utolsó javítóvizsga-időpontot ebből a tárgyból, de mivel még a jegyünket se tudtuk, ezért azt se tudtuk, hogy jelentkeznünk kéne-e rá, de ez mindegy is volt, mivel a rendszer sem engedett jelentkezni senkit... így zéró fővel zárták a vizsgát. Nagyon remélem, hogy a kedves és mélyen tisztelt tanárnőnek senki nem szólt, és mikor szobásos húsz perces késésével beesett, még legalább ugyan ennyi ideig flangált a suliban, mire rájött, hogy feleslegesen jött be.

BÖBE: nem hivatalos források szerint legkésőbb hétfőig megtudjuk a jegyeket. 52 hallgató várja őket. Vizsgaidőszakon túli jegyadást még úgysem pipáltam.

itthon és mellékhatásai

Újabb rendszeres olvasó, ha jól gondolom, ezúttal Annától. :)
Legyen ebből akkor megszokás: szeva' von Birken, bejegyzés neked.

Itthonról mindig nehéz bármit is írni. Nem tudom, hogy ki ismeri ezt a helyzetet.
Azért megyek haza, hogy a szüleimmel legyek, nem másért. Nem azért, hogy kénytelen-kelletlen Hal a tortán c. médiacsodát nézzek anyummal, vagy az egész délután fahasogatással és hordással töltsem, amivel apumnak segítek. Ha még itthon sem fogadna egy kutyus, azt határozottan hiányolnám, de még csak nem is pont ezért jövök haza. Egyszerűen: hogy együtt lehessek velük.

Viszont felénk az itthon "illatához" és "ízeihez" hozzátartozik az állandó valami. Tényleg nem tudom magam jobban kifejezni, de úgy érzem, hogy nem is kell. A google Janikovszky Éva nevét dobja ki mellé, de szerintem ez egy egyszerű közhely az alábbi mondat: "Velem mindig történik valami."
Na, felénk ez a bizonyos valami van állandóan, és nem csak velem, hanem konkrétan az egész családdal.
Ebbe beletartozik, hogy a nyaralószomszéd hív minket, hogy nézzük meg a háza környékét, de felénk még a melegvízhez is be kell gyújtani, szóval állandó a sürgés-forgás... és ehhez hozzátartozik, hogy a gép sem funkcionál csingaként (na, kinek volt gyerekkora? :)), hogy valami példával demonstráljam: most is Sebestyén Balázs dumál fél méterre tőlem, miközben anyum két tűz között cirkál a lakásban... ilyenkor már kicsit a lelkiismeretem is beleszól abba, hogy a gép előtt üljek.

Szóval itthonra általában marad a zenehallgatás, könyvmolyolás, vizsgaidőszak lévén a napi program része a tanárszidás, illetve esténként, mikor elcsendesedik a ház, a novellázgatás.

Értékeljétek hát ezt a bejegyzést, légyszíves, Balázst elég nehéz túlkiabálnia a fejemben keringő gondolatoknak. :)

japán "horoszkóp"

Akik elolvassák az alábbi cikket: http://karcolat.hu/cikkek/mitologia/babonas_japanok, azok sok érdekességet megtudhatnak a különböző mangák és animék alkotóinak kultúrális szokásairól és babonáiról.
Ezek egyike a vércsoport kérdése. Én 0-ás, pozitív vércsoporttal születtem, lássuk hát, hogy nekem mit ír a cikkhez linkelt oldal:

Az "AB" csoporthoz hasonlóan, intenzív érzelmi életet él azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezik olyan kifinomult alkalmazkodóképességgel. Ezt inkább partnerétől várja el. Szinte állandóan kapcsolatot keres másokkal, de ebben nem csak érzelmei befolyásolják, hanem az ésszerűség - sokszor a számítás is. Munkatársaival, lakóhelyi környezetével is szinte pillanatok alatt közvetlen, jó kapcsolatot tud kiépíteni. Ez a kapcsolatteremtő készség segíti az üzleti életben is. Feltűnően sok "0" vércsoportú férfi és nő dolgozik az üzleti szférában. Sok film-, tévésztár is e csoportba tartozik, mivel a művészi tehetség keresztülvitele erővel és jelentős mértékű gyakorlati érzékkel párosul. Üzleti szimata úgyszólván sohasem hagyja cserben, tevékenykedjen akár művészként akár üzletemberként. A szinte félelmetes erejű energiája, aktivitása a gyökere a siker utáni vágyának. Állandóan mozgásban van, nem hagyja magát nyugodni. Mindig a sikerhez, elismeréshez vezető lépcső következő fokára szeretne lépni. Céljait mindig szem előtt tartja, és képes mindent ennek alárendelni. Sohasem adja fel. Ha a körülmények folytán kénytelen előrehaladását szüneteltetni, ha zöld utat kap, visszafojtott energiái szinte robbannak. A szerelemben általában sikeres. Csak addig engedi át magát az érzelmeknek, amíg a kapcsolatnak valamilyen praktikus haszna is van; így szinte elérhetetlen számára, hogy egy szerelmet teljes intenzitással éljen át. Kedvezőtlen esetben az ész elnyomja nála az érzelmeket, s ilyenkor képes érdekházasságot kötni - persze a partnerét ilyenkor is biztosítja érzelmeiről.

Természetesen mint minden ilyen esetben, vannak olyanok, amik betalálnak, és vannak, amik nem. Bár érdekes, mert ez főleg az ember jövőképét vetíti előre, kapcsolatainak alakulását, a munkahelyéhez fűződő viszonyát, és nem csak általános jellemzőit.
Akit érdekel, az itt utánanézhet a sajátjának: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/vercsop.html

túl az üveghegyen

Képzeljünk el egy olyan mesét, amiben a harmadik és egyben legkisebb fiú hevesen tiltakozik az ellen, hogy felkerekedjen és világot lásson, helyette inkább otthon marad etetni a tyúkokat.

Így nem lehet kerek egy történet! Szegény királylányt az apja valószínűleg érdekházasságba hajtja, az erdőben lakó nagymama pedig mindenkit felfal, az elsők között Jancsival és Juliskával, mert ők sem tudják, hogy „öreganyám”-nak kell szólítani.

Eközben a sárkány egy ideig gondtalanul fogyasztja a szüzeket és a lovagokat, azonban a banya túl nagy piaci vetélytársnak bizonyul, ezért odébb áll, aminek következményeként pont a korábban már említett, azóta megházasodott legkisebb fiú elsőszülöttjét fogja elpusztítani - ekkor azonban Mózes felkiált:

- Hé, sárkányról nem volt szó a tíz csapásban, Istenem!...

Ebből a meséből egyetlen tanulság vonható csak le: a legkisebb fiúkat ki kell rúgni otthonról.

By: én. Megfáradtam cikkírás közben.
A mai nap során egyébként több, mint 14.000 leütött karakteren vagyok túl, és ezzel egy heti cikkmennyiséget kipipálhattam. Ó, és plusz ez a bejegyzés.
Büszke vagyok magamra.

Végül pedig egy másik gondolattal búcsúznék:
Annak, hogy az ember már kicsit több önbizalommal fordul az írás felé, van egy olyan hátránya, hogy sok minden, ami eddig olvasmányélményt tudott jelenteni, hirtelen leértékelődik.
De mondhatnám úgy is, hogy az ember megismeri azt, ami még az övénél is szarabb.

kedvencek és olvasók

Minden bizonnyal elkapott a szentimentalizmus, de ennek a bejegyzésnek egy részét kedves új rendszeres olvasómnak, alias Lorannak szentelném. Ahogy anno Ancsy-nak, úgy neki is kijár ennyi. :)
Had mondjam el, hogy alapvetően nekem mennyire furcsa, hogy felétek (értsd: blogtársaim felé) milyen sok rendszeres olvasó termelődik. Jó, én sem panaszkodhatom, mert Fionnon keresztül ismertem meg pl Annát, és ha jól gondolom, akkor Ancsy, te is rajta keresztül ismertél meg, szóval lényegében én is úgy nyúltam le mások (konkrétabban: Fionn) rendszeres olvasóit. :) Ez persze csak azt jelenti, hogy nagyon-nagyon örülök nektek, mindenkinek! (Hiába, ez itt tényleg ilyen szentimentalista bejegyzés lesz... xD)
Aztán még ott van IviC, avagy drágálatos szaktársam, aki sajna túl inaktív blog téren, de reméljük, hogy azt az energiát is Basetoll-grafikák készítésébe öli, hogy még jobbak legyenek. Ugye várjuk már a köv. havi Basetollat? Igen, várjuk!... No jól van, helyes. *bólogat*

Loranról viszont évezredek óta nem is hallottam, valahol-valamikor az ő blogjának a linkje is elveszett, pedig nem szoktam ennyire széthagyni magam; főleg, mióta fősulira járok, és kedves jóbarátommal: rendszeresség-szeretéssel tanulok a vizsgákra.
Szóval üdv, Loran, jó, hogy benéztél, meg itt vagy. Örülök Neked!

A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, hogy két fyra-blog is kikerült a kedvencek közé, ajánlom figyelmetekbe őket. fyráról annyit elég tudni, ha valakinek nem mondd semmit elsőre a neve, hogy cikkészítő (az valami olyasmi, mint az újságíró), hivatalos fordító (erről magatok is meggyőződhettek a ZOMG nevezetű blogjában) és emellett egyetemista (illetve had említsem meg, hogy az angol rövidítések, lásd: wtf, rofl, zomg? koronázatlan királynője). Ezeken felül pedig újabb példája annak, hogy van aki szereti kisbetűvel kezdeni a saját nevét.

Csak felénk nem szokás bekopogni a másik szobájába, mikor már nagyon hiányzik, de még mindig nem került elő, és lábujjhegyen odamenni az ágya mellé, felébreszteni?
Ma legszívesebben le sem feküdnék, hanem mondjuk b@sznám a blogot, meg a neten mondjuk úgy hajnali 3-ig, közben vagy előtte-utána tusolás, fogmosás, aztán olvasás reggelig. Akkor rádióhallgatás és esetleg alvás, hogy aztán mikor valaki azzal az ajkán benyit a szobámba, hogy "Na mi a helyzet idebent?" vagy "Mi újság?", akkor beszélgessük kicsit.