Chim önismereti kézikönyv, 52. oldal, Hogyan tisztázzuk le néha a világot? című fejezet.
Lehetséges, hogy az elképzelésem sántít, de sok esetben úgy érzem, hogy ezzel túl sokan nincsenek tisztában, pedig ha tudnék, hogy a világ így működik, akkor sokkal, de sokkal könnyebben elporoszkálnának benne. Létezik az a szó, hogy érdek. Az érdek a varázsszó a mostani bejegyzésben, terveim szerint legalább kétmondatonként elő fog kerülni, mert annyira fontosnak tartom, nem lehet eleget ismételni, mondom, ez kulcsszó. Mert az érdek, akármennyire is furcsa, rengeteg mindent meg tud világítani.
A dolog ott kezdődik, hogy durván két érdek létezik: az önérdek, amikor neked fontos/kell/alapvető valami, és a másik érdeke, ami másnak vagy másoknak fontos. Eddig tiszta, ugye? Hát az egész lényegében ennyiben ki is merül. Igazán nem egy bonyolult dologról van szó.
Mert nem a tanár érdeke, hogy a hallgatójának jobb jegyet adjon. Nem a bátyám érdeke, hogy nekem behozzon egy bögre forró csokit. Nem apám érdeke, hogy megszervezze nekem a bútorszállítást. Nem az én érdekem, hogy megértsem a gondolataidat.
És miért nem? Hát miért nem? Na mégis miért nem? Mert nem a tanár fog megsemmisülni, ha meglátja a diák az egyest, nem a bátyám fog egy elérhető dolog után nyálat csorgatni, ha nem hozza be nekem a forrócsokit, nem az apám fog vacakolni bútorok nélkül, ha nem hozza fel nekem őket, és nem én fogok jobban szenvedni, ha úgy érzed, hogy a világgal összeesküdtünk ellened.
Szóval légyszi, néha, ha belefér, gondold már végig, hogy kinek is fontos az, hogy neked ne fájjon.
Mert persze kiválthatsz lelkiismeret furdalást, zsarolhatsz érzelmi dolgokkal, használhatsz konkrétan lelkiterrort, megfélemlítést, de az egész csak azt fogja mutatni, hogy te tényleg nem érted: neked lett volna szükségem arra a dologra, és nem nekem. Mégis rajtam vered le ezt az egészet, és rám vagy dühös. Hát ez esetben gratulálok, ennyit érsz. Meg ha hagyom, akkor én is.