2010. szeptember 11., szombat

fb


A magyar nyelv egészen új, eddig ismeretlen régiói nyílnak meg néha előttem facebookozás közben. O.o Ilyenkor szoktam kétségbeesni, hogy én már nem is beszélem ezt a nyelvet.

a partidohányzásról

Egy évvel, és pár hónappal ezelőtt úgy voltam a novellázással, mint a kezdő szobrász: már az is hatalmas boldogsággal töltött el, ha csak szikrája jelent meg a sorok között az életnek, és nem érdekelt, hogy messze még az, amikor akkor és úgy süt az olvasóm arcába a megfelelő hangulat az írásaimból, amikor és ahogyan csak akarom.
De aztán azt hiszem, hogy úgy jártam az egésszel, mint a kezdő dohányos: füstszűrőig szívtam az első doboz cigimet. Most vagy újat kéne vennem; esetleg másoktól kéne kérnem, amíg nem határozok; vagy az egészet abba kéne hagynom.

Persze vannak, akik csak akkor szívják, amikor a hangulatuk úgy hozza.
Azt hiszem, hogy ez lesz az én nagy, végső megoldásom.

2010. szeptember 10., péntek

#263

A mai napot Ádám az angolfeliratos Naruto shippuuden világában tölti, és büszke rá, hogy bár a sorozat japán, az angol nyelvezettel számára nem kínai.

Na jó... azért előfordul.

2010. szeptember 7., kedd

a kis eminens

>> Ma volt az első napom a bme-n, és természetesen nem is bírtam ki, hogy végig ott üljek az előadásokon, így a pszichó második felét ellógtam egy ismerősömmel. De ebben a posztban nem ezt akartam kiemelni.
>> Itthon sikerült rávennem magam, hogy bár csak három előadásunk volt (abból is kettőről van használható jegyzetem), mégis majd' egy órát üljek a leírtak felett (nekem legalábbis annyinak tűnt, de fél óra tuti volt), és tanuljam őket. De ebben a bejegyzésben nem ez a durva.
>> Még arra is sikerült rávennem magam, hogy néhány ködösebb részhez (és nem is az a durva, hogy már az első órán vannak fekete foltjai az anyagnak) felhasználjam az előző sulim jegyzeteit. De nem ez a dolog pikantériája.

>> Hanem az, hogy a bkf-es jegyzetek tényleg segítettek. :)

2010. szeptember 2., csütörtök

#261

A magány újra mellém ül, cigifüst száll az erkélyről, végül úgyis csak egy sóhaj marad...

Mindig kell egy első lépés, amelyet a többi követ - útban az egyedüllét felé.

élet a jelen előtt

Tudom, hogy nem egészséges, de nem tudok mit tenni: nekem már jó ideje a nosztalgia az életem.

2010. szeptember 1., szerda

Soha nem fogom befejezni

Álmok között olvadok
Más a napsütésben barnul
Nekem emlékem fotói
Égnek és lángol a hajam