2010. augusztus 21., szombat

online

A pakolás, a beköltözés, a takarítás, a virággyomlálás, a könyvrendezés és semmi más sem tartott tovább annál, hogy beültem az internet elé. Mert szomorúan konstatáltam, hogy akiktől ezer éve várok levelet, azok máig nem írtak vissza, és én lassan elszeparálódom az online élettől. Ennek pedig gyorsan véget kellett vetnem. Írtam hát hirtelen egy pár levelet, és végignézegettem pár fényképalbumot.

2010. augusztus 16., hétfő

külsős vélemény

Mindig is szívesen hallgatom anyukámat, amikor idegeneknek mesél a kutyánkról. Tulajdonképpen nem játszik vele, már jó ideje nem is sétáltatja, nem ő túrázik vele, nem simogatja és nem labdáznak, így ilyenkor mindig el tud kápráztatni a fantáziája és a beleélő képessége, amikor elmeséli, milyen szokásai vannak, vagy hogyan viselkedik az arany dögünk, és mennyit változott a természete, hogy fejlődik a velünk kialakított kapcsolata, és hogy tud figyelni... a mi kis totálisan dekoncentrált kutyánk.

2010. augusztus 13., péntek

kritikák

A tegnapi este tanulsága: soha ne nézz utána a kedvenc filmedről írt kritikáknak! Könnyen kiderülhet, hogy te vagy az egyetlen, aki tágra nyílt szemekkel élvezte az utolsó percig.

2010. augusztus 12., csütörtök

kirohanás

"- Szabadidőmben Nine Inch Nails-re pokemonozok. Szerinted minden rendben van körülöttem?!"

Gondolkozz már, ember!

2010. augusztus 3., kedd

két óra tisztán

Igen, pontosan erről van szó!
Kaptam két órát, zajtól és egyéb zavaró tényezőktől mentes két órát a gép előtt. Oké, hogy ilyen felénk nem létezik, mert hol kulcsér csöngettek be, aztán az Eontól kaptunk keresztellenőrzést, de akkor is éppen ez lenne a lényeg, hogy kaptam két órát, amikor nincsenek emberek körülöttem, se a velük járó dumálás, tévézés, rádiózás, se törölgetni való edények, se teregetni való ruhák, se lenyírandó területek, viszont van két óra tiszta netelérésem, a saját laptopomról. Azon túl, hogy rácuppantam a Jutyúbra feltöltött Daft Punkokra, végre bejegyzéseket írtam, és levelekre válaszoltam. Kicsit körbenéztem a gépemen, és elolvastam pár dolgot, amit elszerettem volna. Ugyan csak kis szeletjére jutott időm, de megcsináltam azokat a dolgokat, amik már jó ideje tervben voltak. Tiszta katartikus élmény volt.

Azt hiszem, hogy gépfüggő vagyok. x)

2010. augusztus 1., vasárnap

szinopszisok, vázlatok

Mostanában annyi minden ült be a fejembe, karakterek, novellaötletek, vázlatok, tervek, hogy úgy éreztem: nem tudok ennyit életben tartani magamban. Napról napra mindegyik kifolyik belőlem valahol. Elterveztem, hogy lejegyzetelem, hogy szinopszisokba és vázlatokba öntöm őket. Ugyan rohamosan csökken a napi szinten írt karaktereim száma, de ettől csak a zavar nő a fejemben, nincs írási kényszerem. Így képtelen vagyok lejegyezni bármit is belőlük.
Itt állok, szétmálló (megfigyeltétek, hogy hányezerszer használtam már ezt a kifejezést? Tovább kéne lépnem, igaz?) ötletgyermekeim körében, és mintha pont rosszkor kezdene hatni egy dns-ben öröklött betegség, eldermedő, érzéketlenné váló tagjaimmal képtelen vagyok segíteni rajtuk.
Legalább olyan betegnek érzem őket, mint amilyen befejezetlen lenne ezt a bejegyzést, ha nem lenne itt ez az utolsó mondat.

Nem vagyok normális, igaz?

papírfiú

Néha magam alá gyűrődöm.