Tejberizs

A tejberizsek élete az én kezem alatt arra van kárhoztatva, hogy odakozmáljanak; kifusson alóluk a tej; elcukortalankodjanak, és végül ha nem is a fene, de nagy részüket a kuka egye meg.

moziélmény

Azt hiszem, hogy a tény, miszerint ma egyes egyedül ültem be mozizni, ómene jövőbeni teljes elmagányosodásomnak. Ha legalább ugyan ezt egy VIP jeggyel tettem volna meg egy film bemutatóján, akkor rendben is lenne: végzem a munkám. Na de így?!
Cukormentes kólára hajazó mesém Sherlock Holmes és Dr. Watson legújabb mozira vitt kalandjairól a Tátikán olvasható: http://tatika.blog.hu/

éppen

Ideges vagyok, feszült, türelmetlen, és egyébként is... az a legnagyobb baj, hogy pontosan tudom, hogy ezt mi okozza. :/

az állásinterjú

Bár útközben olyan gondjaim támadtak, hogy A: nem volt meg a busz, amire át kellett volna szállnom, B: majd amikor felszálltam, elindulni nem tudtunk egy mentő és egy elénk beszoruló troli miatt (remélem minden rendben azzal, akihez villogva kijöttek), C: a busz nem ott állt meg, ahol én számítottam rá, de egy férfi kisegített, szóval mindezek ellenére mégis sikerült megérkeznem a megbeszélt időpont előtt percekkel.
Nem úgy, mint az interjúztató hölgynek. A megbeszélt időpont után öt perccel kopogtam az ajtón, ahová meg volt beszélve a találkozó, ahol égett a villany és aminek zárva volt az ajtaja, ráadásul belülről se válaszolt senki.
Kis naivan arra gondoltam, hogy biztos ő is úgy járt a busszal, mint én. Tíz perc elteltével újra próbálkoztam a kulcsra zárt ajtónál, de megint nem felelt senki.
Addigra már gyakran szemeztem a felsőbb szinttel, ahol a stúdió volt, és ahonnan oldott hangulatról tanúskodó beszélgetések hallatszottak le.
Mikor már negyed órája ott kellett volna lennie a hölgynek, felhívtam. Kicsöngött, majd kinyomta. Á, biztos már itt van a kapuban - gondoltam.
Hát nem. Felsétáltam a stúdióhoz, félbeszakítottam egy társalgást, és némi segítséget kértem. Egy segítőkész kollégája felhívta nekem, neki már felvette. Elmondta, hogy itt várok rá, most mi legyen? Kiderült, hogy hiába beszéltük meg csütörtökön ezt a hétfői fél nyolcat, ő még várt volna egy megerősítő hívást. Mivel ez nem történt meg, el sem jött, ráadásul most tárgyaláson van, az én hívásomat azért nem fogadta. De küldjem el neki sms-ben a számom, majd felhív.
Megköszöntem a segítséget, bepötyögtem az sms-t, majd elindultam elfelé. Lent beszélgettem még pár percet a gondnokkal, aki a végére megígérte, hogy be fog ajánlani nekik. :D
Majd végül a hölgy pár kollégájával egyetemben elhagytam az épületet, akik közül egy csendesen érdeklődött, hogy mi a helyzet. Elmondtam, elköszöntem, gyorsítottam...
Továbbra is szimpatikus a meló, nagyon érdekel a dolog, ráadásul a kollégák szimpatikusnak tűnnek elsőre, bár fiatalt nem sokat láttam közöttük. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy a hölgy fog felhívni, szóval valószínűleg ha ma délutánig nem hív, akkor én fogom felcsörgetni.
A többit meg majd meglátjuk.

CV

Nagyon feszült vagyok. Feladtam a jelentkezési lapot, de az állásinterjú még hátravan. Már készülődöm. Semmi pénzért ki nem hagynám, ami következni fog.

új skin(ek)

Nincs évfordulóm, nem ünneplek semmit (hacsak a tavaszt idéző reggeli eget nem), egyszerűen eltoltam a régi skint. Az újabbal én már kezdek megbarátkozni, remélem ti is megteszitek lassacskán. Reméljük, hogy ez lesz az én tél űzőm, ami beválik. Bár részemről nem vágyom még annyira semmiféle tavaszra, jó nekem még az a lélekhibernáló tél, de ezúttal hagyom magam sodorni a tömeggel, akik már levélbeboruló fákat és hómentes utakat szeretnének látni.
E mellé társul a blog címének változása, amiből természetesen nem maradhatott ki egy kicsinyító képző sem, már ha a "gat" annak számítana.
A színek beállításával még kűzdök, mert képtelen vagyok elszakadni a korábbi theme színvilágától, de nagyjából már ez fog maradni.
Szívesen varázsoltam volna valami egyedibb beállítást a Tátikára is, de még nem sikerült rájönnöm, hogy miként lehetne. A blogspot a kinézet variálásában a legjobb blogmotor. ^^

Tátika

Elég nehezen barátkozom meg a blog.hu szolgáltatásával, sőt kapcsolatunk fokmérője jelenleg még a kritikuson billeg... legalábbis sokkal könnyebb erre fogni, hogy miért nem ülök már két napja a szakdogám felett.
Mindenesetre ma bekövetkezett az, amiről már éreztem pár napja, hogy készülődik - kritikát írtam. Pontosabban inkább ajánlót. Úgy döntöttem, hogy a másik blogomra teszem fel, ez pedig megmarad a helyi témáknak.
Eddig nem túl gyakran éreztem kényszert arra, hogy beszámolókat írjak, de ha ezután így lesz, akkor azok a Tátikára fognak kerülni.
Első bejegyzésem, és vele a blog, íme, csak Nektek:) http://tatika.blog.hu/2010/02/13/fel_2014

Fogyasszátok egészséggel, remélem tetszeni fog!